mesÉLek - kijátszótér

Egy matrac, ami csak az övé, ami a saját kis biztonságos tere lesz az órákon, ahol óráról órára bátrabb, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, mozgásában koordináltabb lesz.  Kép: Pixabay A jóga órákon javul a gyermek mozgáskoordinációja, egyensúlyérzéke. A testtudat fejlődik, de áldásos hatással van az immunrendszerre is. Az idegrendszer érése mozgáson keresztül történik, S így a jóga is segít ebben. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének egy nagyon hatásos módja, megtanulják felismerni, megélni és kifejezni érzelmeiket. Önismeretük, önbizalmuk is fejlődik a mesébe ágyazott ászanák gyakorlásával. S ami különösen fontos, a szorongások, félelmek oldására is találunk megfelelő gyakorlatokat. A jógázó gyermekek ismerik saját testüket, kêpesek feszültségüket hatékonyan levezetni, konfliktusait kezelni, kiegyensúlyozottabbak, figyelmüket jobban tudják koncentrálni. Mesékkel dolgozó szakemberként természetes számomra, hogy a jógapózokat is meséken, történeteken keresztül gyakoroljuk, így tess

 Az iskolaérettség rendkívül összetett folyamat, amely nagyjából 6-7 éves korban alakul ki, testi, pszichés, mozgásbeli, kognitív érettséget jelent. Fotó:Pixabay  Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek ekkor már tökéletesen csinál mindent...inkább azt, hogy optimálisan fejlődik, és megvannak az alapjai ahhoz, hogy elsajátítsa az írást, olvasát, számolást, s képes lesz a tanórán koncentrálni, figyelni. Feladattudata kialakult, képes olyan tevékenységet is végezni, amihez esetleg nincs kedve. Mozgása összerendezett, ismeri saját testét, képes elhelyezni magát a térben, téri tájékozódása kialakult. Egy iskola-előkészítő foglalkozáson a részképességek célzott ügyesítése történik, ismereteket rendszerezünk, bővítünk. Mindezt történeti keretbe simítva, mesésen, játékosan. -apró kavicsokkal kirakjuk a csillagszemű juhász palotába vezető útját, ami lehet egyenes, kacskaringós, dimbes-dombos (finommotorika, szem-kéz koordináció) -eljátsszuk hogy Piroska bevásárol a nagymamájának, ismerkedünk a menn

Amikor az idegrendszer fejlődése során valahol keletkezik egy pici hézag, mondjuk egy mozgásforma kimarad, vagy felcserélődik, vagy csak egyszerűen nem elég ideig gyakorolja a gyermek, akkor onnastól kezdve ingatag alapra építkezik. Nehezen indulhat a beszéd, nehezített lehet a szenzoros ingerek feldolgozása, kognitív képességei nem fejlődnek optimálisan. Ilyenkor segít a KMT torna. Az óra előtt megölel...kapocs van közöttünk...ebben benne van a bizalom, a szeretet, a kitartás, a fáradtsàg, az öröm, a fejlődés lehetősége...minden. -Most királylányok leszünk, mit szólsz? -Jó. Szeretem a királylányokat. -Akkor nézzük, mi történt a kis királylánnyal ezen a napon... Fotó: Pixabay S itt egy csodás kis mese bontakozik ki,melynek  főszereplője a kisgyermek. Kalandozunk, megélünk, játszunk,miközben a tervezett tornasor elemeit szépen végiggyakoroljuk.  ➻nem fejemelés gyakorlatot végzünk, hanem kipróbáljuk, hogyan ébredt fel a királylány reggel... ➻nem gurulást gyakorlunk, hanem farönköket gurí

Hogyan lehet bejárni a világot úgy, hogy ki sem mozdulunk?  Egy drámafoglalkozáson éppen ezt tesszük... világgá megyünk, s a drámapedagógia segítségével megismerjük mindazt, ami közel s távol létezik...s ha nem létezik, akkor megteremtjük. Fotó:Pixabay Mesék, történetek segítségével tapasztalásokat szerzünk, érzelmeinket megéljük, konfliktusokat kezelünk, problémákat oldunk meg.  De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a dráma eszközeivel teremtünk egy fiktív világot, mint ezen a drámafoglalkozáson  , ebbe a világba belépve valódi problémahelyzetekkel találkoznak a gyermekek, valódi ismereteket szereznek, valódi érzelmek keletkeznek bennük. Javul kommunikációjuk, önismeretük, önbizalmuk, mozgáskoordinációjuk,problémamegoldó képességük. És mindezt úgy, hogy közben játszanak.  Mesékkel ötvözve megismerhetik kultúránk, hagyományaink elemeit (a PompasNapok  módszertana erre épül), útmutatást kapnak sajàt, valódi problémáik megoldására, félelmeik legyőzésére, értékeik felismerésére.  S ez ugyanú

A gyermekek mozgásfejlődése, és az idegrendszer érése valóban  szoros egységben valósul meg. A fejlődésre most a  drámapedagógia szemüvegén keresztül néztem rá, kapcsolódási pontokat keresve. Ugyanúgy cselekvésbe ágyazva, játékosan hat a gyermekre egy drámafoglalkozás, mint egy mozgásfejlesztő tevékenység. A szenzomotoros megismerés fontosságát figyelembe véve a drámapedagógia érzékelést fejlesztő játékai kiváló szenzoros fejlesztésnek bizonyulnak.  De miért fontos ez?  Mert a gyermek az első években nagyrészt mozgással szerzi be ismereteit a külvilágról. Hasra fordul, felemeli a fejét, törzsét, más szemszögből látja a környezetét. Elkezdi érdekelni a távolban lévő tárgy, odakúszik érte. Fókuszálni tanul, és a két agyfélteke összerendeződése megkezdődik. Később legyőzve a gravitációt négykézláb mászik, felül, feláll, majd elindul. Felméri a távolságokat, érzékeli a teret, testrészeinek helyzetét, megtanulja koordinálni mozgását.  A nagymozgások segítségével finommotorikája is tökéletes

,,A mese (...) olyan, mint a friss levegő: arra is hat, aki nem is akarja. " (Csóka Judit) Én mindig is mesék, történetek bűvöletében éltem. Nekünk volt Óperenciás tenger az udvarunkon, és király is voltam már, igaz csak képzeletben. Egy kiszuperált szekrényben, kint az eresz alatt írtam a saját történeteimet, és fantáziáltam egy mesés birodalomról...Meséltem a babáimnak, majd a gyerekeimnek, mesélek ismerős, ismeretlen gyerekeknek,  apróknak, nagyobbaknak, felnőtteknek...s magamnak. Folyamatosan.  Azóta felnőttem, s a mesés birodalom is felépült, a munkahelyem lett: ez a mesÉLek-kijátszótér  .  Mesélés közben látom magam előtt a képeket...ott fut a belső mozi, kicsit azt is beleszövöm, mutatok belőle, hiszen népmesét nem szó szerint bemagolva mondunk.  Ahogy életre kel a fejemben, az több, mint a lejegyzett meseszöveg, ettől lesz sajátos. S ott, a mesehallgató fejében megint csak formálódik, sajátosan színesedik,  talán emiatt is örök érvényűek. Minden korosztály, legyen az X, Y,

A mesebeli erdők mélyén, ahol az ágak már szinte összeérnek, és fény is alig szűrődik be, na ott talán a mesehősök is félnek kicsit. Legalább is gyorsabban kezd verni a szívük, szinte hallom is. Tá-tá-titi-tá...megmutatom tapssal is! Egy fa, két fa, három fa, sok fa...már körben is állunk. Becsukjuk a szemünket, előre tartjuk a két karunkat, S indulunk befelé a körbe, apró lépésekben,míg mindkét kezünk egy kezet nem ér. Megfogjuk...  nem engedjük el....most kinyitjuk a szemünket, és nemcsak érezzük, látjuk is a kapaszkodó ágakat. S íme a sűrű erdő, máris megteremtve. Jöhet a bátor hősünk, aki egyenként szedi széjjel az egymásba gabalyodott ágakat, míg végül elébe tárul az út.... Helyszínt teremtünk....igen, ezzel láttatjuk a mesét.  Közösen, együtt vagyunk egyek, egy sűrű erdő. Megfogjuk egymás kezét, bár csukott szemmel, nem szimpátia alapján.  De itt most nem kényelmetlen, mert mi most fák vagyunk, kusza ágak.  Nem pedig gyerekek, akik a szocializációs folyamat részei éppen... A hősü