Ugrás a fő tartalomra

Egy KMT foglalkozás margójára

Amikor az idegrendszer fejlődése során valahol keletkezik egy pici hézag, mondjuk egy mozgásforma kimarad, vagy felcserélődik, vagy csak egyszerűen nem elég ideig gyakorolja a gyermek, akkor onnastól kezdve ingatag alapra építkezik.
Nehezen indulhat a beszéd, nehezített lehet a szenzoros ingerek feldolgozása, kognitív képességei nem fejlődnek optimálisan.

Ilyenkor segít a KMT torna.

Az óra előtt megölel...kapocs van közöttünk...ebben benne van a bizalom, a szeretet, a kitartás, a fáradtsàg, az öröm, a fejlődés lehetősége...minden.

-Most királylányok leszünk, mit szólsz?
-Jó. Szeretem a királylányokat.
-Akkor nézzük, mi történt a kis királylánnyal ezen a napon...

Fotó: Pixabay

S itt egy csodás kis mese bontakozik ki,melynek  főszereplője a kisgyermek. Kalandozunk, megélünk, játszunk,miközben a tervezett tornasor elemeit szépen végiggyakoroljuk. 

➻nem fejemelés gyakorlatot végzünk, hanem kipróbáljuk, hogyan ébredt fel a királylány reggel...

➻nem gurulást gyakorlunk, hanem farönköket gurítunk vagy palacsintát töltünk...

➻nem lábujjhegyen járunk, hanem magassarkú királylányos topánkánkban sétálunk a palota kertjében, közben éneklünk, mondókázunk.

S mire vége a mesénknek, a gyakorlatok is elfogynak...

Az ismetlődő gyakorlatsorokat nem is olyan egyszerű nap mint nap megcsinálni, kicsit unalmas, és mennyi mindent lehetne csinálni helyette...na de miért ne lehetne közben is csinálni azt a sokmindent?

Szerintem ebben van a titok...a varázsban, a kalandban, amit minden gyermek szeret. 
Így már nem is feladat a torna, hanem játék.
S így a fejlődés sem várat magára.

Giriczné Gyányi Mária
regisztrált KMT fejlesztő

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Vedd fel a fonalat! (részlet Holle anyó blogjából)

,, Megint egy reggel...és ez a párnarázogatás annyira nem menő...havat látni se akarok egyelőre...  Nem mintha valaha is érdekelt volna, mi számít menőnek. Én csinálom, mert megnyugtat, naponta ismétlődő rutin, lehet kicsit bogaras vagyok. Aztán majd jön valaki ismét... akinek utat kell mutatnom, akit fel kell ráznom, mert belegabalyodott a gondjaiba. Persze csak miután sorba rendezte amit kisütött, és megfényesítette az álmait... akarom mondani az almáit. Csakis akkor megy... Hja, hogy ez nehéz? Hogy közbe meg is égetheted magad? De ha a poshadt almáidat tartogatod az a többit is megfertőzi... Megéri? De csak úgy mondom persze, te döntesz. Na nézzenek oda, egy szál kifeslett ebből az ócska kötényből... Tessék, vedd fel a fonalat! Na, itt van. A tiéd." Én felvettem, és elindultam.... Így született a mesÉLek - kijátszótér. Az álmom, az almám...ahol a mesék a munkám eszközei, ahol a drámakirálynő egy pozitív jelentésű szó, ahol az iskolába készülő gyermekek párnáit felrázva helyükre...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...