Ugrás a fő tartalomra

Egy KMT foglalkozás margójára

Amikor az idegrendszer fejlődése során valahol keletkezik egy pici hézag, mondjuk egy mozgásforma kimarad, vagy felcserélődik, vagy csak egyszerűen nem elég ideig gyakorolja a gyermek, akkor onnastól kezdve ingatag alapra építkezik.
Nehezen indulhat a beszéd, nehezített lehet a szenzoros ingerek feldolgozása, kognitív képességei nem fejlődnek optimálisan.

Ilyenkor segít a KMT torna.

Az óra előtt megölel...kapocs van közöttünk...ebben benne van a bizalom, a szeretet, a kitartás, a fáradtsàg, az öröm, a fejlődés lehetősége...minden.

-Most királylányok leszünk, mit szólsz?
-Jó. Szeretem a királylányokat.
-Akkor nézzük, mi történt a kis királylánnyal ezen a napon...

Fotó: Pixabay

S itt egy csodás kis mese bontakozik ki,melynek  főszereplője a kisgyermek. Kalandozunk, megélünk, játszunk,miközben a tervezett tornasor elemeit szépen végiggyakoroljuk. 

➻nem fejemelés gyakorlatot végzünk, hanem kipróbáljuk, hogyan ébredt fel a királylány reggel...

➻nem gurulást gyakorlunk, hanem farönköket gurítunk vagy palacsintát töltünk...

➻nem lábujjhegyen járunk, hanem magassarkú királylányos topánkánkban sétálunk a palota kertjében, közben éneklünk, mondókázunk.

S mire vége a mesénknek, a gyakorlatok is elfogynak...

Az ismetlődő gyakorlatsorokat nem is olyan egyszerű nap mint nap megcsinálni, kicsit unalmas, és mennyi mindent lehetne csinálni helyette...na de miért ne lehetne közben is csinálni azt a sokmindent?

Szerintem ebben van a titok...a varázsban, a kalandban, amit minden gyermek szeret. 
Így már nem is feladat a torna, hanem játék.
S így a fejlődés sem várat magára.

Giriczné Gyányi Mária
regisztrált KMT fejlesztő

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...

Mesehős képző

Mire való, miért jó egy mesÉLek drámaóra? A műhelyfoglalkozásokon történeteken, meséken keresztül önismereti munka folyik. A gyerekek megtalálják saját belső erőforrásaikat, megtanulják ezeket felszínre hozni, kibontakoztatni, saját céljaik elérésének szolgálatába állítani. Az önismeret mellett a társakhoz való viszony, a szocializáció, a különböző élethelyzetek megismerése áll központban. A drámás  védett világon keresztül belehelyezkedhetnek szituációkba, megoldási stratégiákat dolgoznak ki, melyeket a való életben tudnak majd hasznosítani. Élő, valódi mesehősökké válnak a gyerekek, akik megtanulják mozgósítani belső varázserejüket. Kép: Pixabay  Hogyan képzeljünk el egy drámafoglalkozást a mesÉLek-kijátszótér en? Van egy kitalált történet alapunk, gyakran olyan problémával, ami bármelyikünkkel megeshet. Ezt aztán együtt alakítjuk, szövögetjük, építgetjük, a szereplőket formáljuk, az eseményeket megjelenítjük. Ezek mindig hordoznak magukban tapasztalási lehetőségeket, érzelm...