Ugrás a fő tartalomra

Egy KMT foglalkozás margójára

Amikor az idegrendszer fejlődése során valahol keletkezik egy pici hézag, mondjuk egy mozgásforma kimarad, vagy felcserélődik, vagy csak egyszerűen nem elég ideig gyakorolja a gyermek, akkor onnastól kezdve ingatag alapra építkezik.
Nehezen indulhat a beszéd, nehezített lehet a szenzoros ingerek feldolgozása, kognitív képességei nem fejlődnek optimálisan.

Ilyenkor segít a KMT torna.

Az óra előtt megölel...kapocs van közöttünk...ebben benne van a bizalom, a szeretet, a kitartás, a fáradtsàg, az öröm, a fejlődés lehetősége...minden.

-Most királylányok leszünk, mit szólsz?
-Jó. Szeretem a királylányokat.
-Akkor nézzük, mi történt a kis királylánnyal ezen a napon...

Fotó: Pixabay

S itt egy csodás kis mese bontakozik ki,melynek  főszereplője a kisgyermek. Kalandozunk, megélünk, játszunk,miközben a tervezett tornasor elemeit szépen végiggyakoroljuk. 

➻nem fejemelés gyakorlatot végzünk, hanem kipróbáljuk, hogyan ébredt fel a királylány reggel...

➻nem gurulást gyakorlunk, hanem farönköket gurítunk vagy palacsintát töltünk...

➻nem lábujjhegyen járunk, hanem magassarkú királylányos topánkánkban sétálunk a palota kertjében, közben éneklünk, mondókázunk.

S mire vége a mesénknek, a gyakorlatok is elfogynak...

Az ismetlődő gyakorlatsorokat nem is olyan egyszerű nap mint nap megcsinálni, kicsit unalmas, és mennyi mindent lehetne csinálni helyette...na de miért ne lehetne közben is csinálni azt a sokmindent?

Szerintem ebben van a titok...a varázsban, a kalandban, amit minden gyermek szeret. 
Így már nem is feladat a torna, hanem játék.
S így a fejlődés sem várat magára.

Giriczné Gyányi Mária
regisztrált KMT fejlesztő

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk