A gyermekek mozgásfejlődése, és az idegrendszer érése valóban szoros egységben valósul meg. A fejlődésre most a drámapedagógia szemüvegén keresztül néztem rá, kapcsolódási pontokat keresve.
Ugyanúgy cselekvésbe ágyazva, játékosan hat a gyermekre egy drámafoglalkozás, mint egy mozgásfejlesztő tevékenység. A szenzomotoros megismerés fontosságát figyelembe véve a drámapedagógia érzékelést fejlesztő játékai kiváló szenzoros fejlesztésnek bizonyulnak.
De miért fontos ez?
Mert a gyermek az első években nagyrészt mozgással szerzi be ismereteit a külvilágról. Hasra fordul, felemeli a fejét, törzsét, más szemszögből látja a környezetét. Elkezdi érdekelni a távolban lévő tárgy, odakúszik érte. Fókuszálni tanul, és a két agyfélteke összerendeződése megkezdődik. Később legyőzve a gravitációt négykézláb mászik, felül, feláll, majd elindul. Felméri a távolságokat, érzékeli a teret, testrészeinek helyzetét, megtanulja koordinálni mozgását.
A nagymozgások segítségével finommotorikája is tökéletesedik, ami a beszéd fejlődését is magával hozza.
Utánozzuk az állatokat, mozgásukat, hangjukat, változzunk kényeskedő magassarkú cipőben járó királylánnyá, vagy menetelő katonává, hallgassuk a külvilág zajait, mozogjuk be a teret, s ha mindezt történetbe ágyazva, mondjuk a csillagszemű juhász útját bejárva tesszük, komplexebb fejlődést, mesés megélést, mélyebb feldolgozást érhetünk el vele.
Giriczné Gyányi Mária
Drámapedagógus, KMT fejlesztő, óvodapedagógus
Megjegyzések
Megjegyzés küldése