Ugrás a fő tartalomra

Hogyan fejleszthetjük a személyiséget mesén és drámán keresztül?

A mesebeli erdők mélyén, ahol az ágak már szinte összeérnek, és fény is alig szűrődik be, na ott talán a mesehősök is félnek kicsit. Legalább is gyorsabban kezd verni a szívük, szinte hallom is. Tá-tá-titi-tá...megmutatom tapssal is!

Egy fa, két fa, három fa, sok fa...már körben is állunk. Becsukjuk a szemünket, előre tartjuk a két karunkat, S indulunk befelé a körbe, apró lépésekben,míg mindkét kezünk egy kezet nem ér. Megfogjuk...  nem engedjük el....most kinyitjuk a szemünket, és nemcsak érezzük, látjuk is a kapaszkodó ágakat.

S íme a sűrű erdő, máris megteremtve. Jöhet a bátor hősünk, aki egyenként szedi széjjel az egymásba gabalyodott ágakat, míg végül elébe tárul az út....

Helyszínt teremtünk....igen, ezzel láttatjuk a mesét. 




Közösen, együtt vagyunk egyek, egy sűrű erdő. Megfogjuk egymás kezét, bár csukott szemmel, nem szimpátia alapján.  De itt most nem kényelmetlen, mert mi most fák vagyunk, kusza ágak. 
Nem pedig gyerekek, akik a szocializációs folyamat részei éppen...

A hősünk pedig látja a sűrű erdőt, bátran, és egyre magabiztosabban  bogozza az ágakat...rájön hogy a legkönnyebb, melyiket kell előbb megfognia...és valami vár rá, ha sikerül...az út, amin tovább mehet. Jó érzés! 

Nem valós világban,  nem valós szituációkban, nem valós szerepekben nagyon is valós érzelmek keletkeznek:  félelem, egymásra utaltság, közösségi érzés, bátorság, kíváncsiság, sikerélmény. Ez a drámapedagógia csodája! És ezért lett kijátszótér a mesÉLek-kijátszótér
Mert megtanuljuk kijátszani magunkból ezeket az érzelmeket.

Ez csak egy kis szeletkéje egy drámafoglalkozásnak, és a szocializáción, személyiség fejlesztésen kívül olyan területeket is érint, mint a mozgáskoordináció, egyensúly, problémamegoldó képesség, következtetés, általánosítás, ok-okozati összefüggések felismerése, s ami a legfontosabb,  az élmény...mert játszani jó!

Giriczné Gyányi Mária
Drámapedagógus, óvodapedagógus,KMT fejlesztő

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk