Ugrás a fő tartalomra

Hogyan fejleszthetjük a személyiséget mesén és drámán keresztül?

A mesebeli erdők mélyén, ahol az ágak már szinte összeérnek, és fény is alig szűrődik be, na ott talán a mesehősök is félnek kicsit. Legalább is gyorsabban kezd verni a szívük, szinte hallom is. Tá-tá-titi-tá...megmutatom tapssal is!

Egy fa, két fa, három fa, sok fa...már körben is állunk. Becsukjuk a szemünket, előre tartjuk a két karunkat, S indulunk befelé a körbe, apró lépésekben,míg mindkét kezünk egy kezet nem ér. Megfogjuk...  nem engedjük el....most kinyitjuk a szemünket, és nemcsak érezzük, látjuk is a kapaszkodó ágakat.

S íme a sűrű erdő, máris megteremtve. Jöhet a bátor hősünk, aki egyenként szedi széjjel az egymásba gabalyodott ágakat, míg végül elébe tárul az út....

Helyszínt teremtünk....igen, ezzel láttatjuk a mesét. 




Közösen, együtt vagyunk egyek, egy sűrű erdő. Megfogjuk egymás kezét, bár csukott szemmel, nem szimpátia alapján.  De itt most nem kényelmetlen, mert mi most fák vagyunk, kusza ágak. 
Nem pedig gyerekek, akik a szocializációs folyamat részei éppen...

A hősünk pedig látja a sűrű erdőt, bátran, és egyre magabiztosabban  bogozza az ágakat...rájön hogy a legkönnyebb, melyiket kell előbb megfognia...és valami vár rá, ha sikerül...az út, amin tovább mehet. Jó érzés! 

Nem valós világban,  nem valós szituációkban, nem valós szerepekben nagyon is valós érzelmek keletkeznek:  félelem, egymásra utaltság, közösségi érzés, bátorság, kíváncsiság, sikerélmény. Ez a drámapedagógia csodája! És ezért lett kijátszótér a mesÉLek-kijátszótér
Mert megtanuljuk kijátszani magunkból ezeket az érzelmeket.

Ez csak egy kis szeletkéje egy drámafoglalkozásnak, és a szocializáción, személyiség fejlesztésen kívül olyan területeket is érint, mint a mozgáskoordináció, egyensúly, problémamegoldó képesség, következtetés, általánosítás, ok-okozati összefüggések felismerése, s ami a legfontosabb,  az élmény...mert játszani jó!

Giriczné Gyányi Mária
Drámapedagógus, óvodapedagógus,KMT fejlesztő

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...