Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége. Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket. Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink, a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben, zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Az aranypálca meséje a Víz világnapja körül is nagy kedvenc a mesÉLek-kijátszótér en. Egy nagy kék anyag , egy rózsás sál , egy alufólia hengerből készült aranypálca , és egy origami papírhajó ...s máris indulhat a Pompás Napok interaktív mesefoglalkozás. Kép:pixabay Együtt kerekítjük fel a szelet, a vihart a tengeren, majd azt is megtapasztaljuk,hogy végül mindig kisüt a nap. Kiterítjük a tündérkendőt, s elképzeljük, milyen finomabbnál finomabb ételek sorakoznak rajta, hiszen tudjuk a testet táplálni kell, akkor tudunk tovább haladni! Megtanuljuk , hogyan, s mikor kell kiengedni a temérdek katonát az aranypálcánkból, s azt is, hogyan tudjuk féken tartani ezt a hatalmas erőt! S végül megteremtjük a saját palotánkat, kertünket, tavunkat, a saját kis biztonságos birodalmunkat. De mivel több ez egy szép színes, intenzív képi világú rajzfilmnél? Élmény szinten vonódik be a gyermek, valósá