Ugrás a fő tartalomra

Részképességek fejlesztése mesésen...

 Az iskolaérettség rendkívül összetett folyamat, amely nagyjából 6-7 éves korban alakul ki, testi, pszichés, mozgásbeli, kognitív érettséget jelent.


Fotó:Pixabay

 Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek ekkor már tökéletesen csinál mindent...inkább azt, hogy optimálisan fejlődik, és megvannak az alapjai ahhoz, hogy elsajátítsa az írást, olvasát, számolást, s képes lesz a tanórán koncentrálni, figyelni. Feladattudata kialakult, képes olyan tevékenységet is végezni, amihez esetleg nincs kedve. Mozgása összerendezett, ismeri saját testét, képes elhelyezni magát a térben, téri tájékozódása kialakult.

Egy iskola-előkészítő foglalkozáson a részképességek célzott ügyesítése történik, ismereteket rendszerezünk, bővítünk. Mindezt történeti keretbe simítva, mesésen, játékosan.

-apró kavicsokkal kirakjuk a csillagszemű juhász palotába vezető útját, ami lehet egyenes, kacskaringós, dimbes-dombos (finommotorika, szem-kéz koordináció)

-eljátsszuk hogy Piroska bevásárol a nagymamájának, ismerkedünk a mennyiségekkel (számfogalom, halmazok, műveletek)

-megkeressük a nagymama befőttesüvegjében a feladatkártyákon lévő  tárgyakat (auditív,vizuális figyelem)

-a sárkány labirintusából szabadulunk (téri tájékozódás)

-tükrös bálteremben cicomázunk( testséma, utánzási képesség, figyelem,mozgáskoordináció)

-visszaállitjuk a szél által elfújt tárgyakat (emlékezet)

-Megbeszéljük, mi történt Toppantó királykisasszonnyal, és tanácsot is adunk neki (szövegértés, ok-okozati összefüggések,.szociális készségek)

Minden részképességet játékosan ügyesítünk, fokozatosan nehezedő feladatok felé haladunk, és minden apró kis előrelépésnek nagyon örülünk.

Játszva okosodni? Igen, lehet.


Giriczné Gyányi Mária

iskola-előkészítő foglalkozásvezető

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...
Megjegyzés küldése
További információk

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...
Megjegyzés küldése
További információk