Ugrás a fő tartalomra

Részképességek fejlesztése mesésen...

 Az iskolaérettség rendkívül összetett folyamat, amely nagyjából 6-7 éves korban alakul ki, testi, pszichés, mozgásbeli, kognitív érettséget jelent.


Fotó:Pixabay

 Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek ekkor már tökéletesen csinál mindent...inkább azt, hogy optimálisan fejlődik, és megvannak az alapjai ahhoz, hogy elsajátítsa az írást, olvasát, számolást, s képes lesz a tanórán koncentrálni, figyelni. Feladattudata kialakult, képes olyan tevékenységet is végezni, amihez esetleg nincs kedve. Mozgása összerendezett, ismeri saját testét, képes elhelyezni magát a térben, téri tájékozódása kialakult.

Egy iskola-előkészítő foglalkozáson a részképességek célzott ügyesítése történik, ismereteket rendszerezünk, bővítünk. Mindezt történeti keretbe simítva, mesésen, játékosan.

-apró kavicsokkal kirakjuk a csillagszemű juhász palotába vezető útját, ami lehet egyenes, kacskaringós, dimbes-dombos (finommotorika, szem-kéz koordináció)

-eljátsszuk hogy Piroska bevásárol a nagymamájának, ismerkedünk a mennyiségekkel (számfogalom, halmazok, műveletek)

-megkeressük a nagymama befőttesüvegjében a feladatkártyákon lévő  tárgyakat (auditív,vizuális figyelem)

-a sárkány labirintusából szabadulunk (téri tájékozódás)

-tükrös bálteremben cicomázunk( testséma, utánzási képesség, figyelem,mozgáskoordináció)

-visszaállitjuk a szél által elfújt tárgyakat (emlékezet)

-Megbeszéljük, mi történt Toppantó királykisasszonnyal, és tanácsot is adunk neki (szövegértés, ok-okozati összefüggések,.szociális készségek)

Minden részképességet játékosan ügyesítünk, fokozatosan nehezedő feladatok felé haladunk, és minden apró kis előrelépésnek nagyon örülünk.

Játszva okosodni? Igen, lehet.


Giriczné Gyányi Mária

iskola-előkészítő foglalkozásvezető

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk