Ugrás a fő tartalomra

Lehetsz király...

,,A mese (...) olyan, mint a friss levegő: arra is hat, aki nem is akarja. " (Csóka Judit)

Én mindig is mesék, történetek bűvöletében éltem. Nekünk volt Óperenciás tenger az udvarunkon, és király is voltam már, igaz csak képzeletben. Egy kiszuperált szekrényben, kint az eresz alatt írtam a saját történeteimet, és fantáziáltam egy mesés birodalomról...Meséltem a babáimnak, majd a gyerekeimnek, mesélek ismerős, ismeretlen gyerekeknek,  apróknak, nagyobbaknak, felnőtteknek...s magamnak. Folyamatosan. 

Azóta felnőttem, s a mesés birodalom is felépült, a munkahelyem lett: ez a mesÉLek-kijátszótér . 



Mesélés közben látom magam előtt a képeket...ott fut a belső mozi, kicsit azt is beleszövöm, mutatok belőle, hiszen népmesét nem szó szerint bemagolva mondunk. 

Ahogy életre kel a fejemben, az több, mint a lejegyzett meseszöveg, ettől lesz sajátos. S ott, a mesehallgató fejében megint csak formálódik, sajátosan színesedik,  talán emiatt is örök érvényűek. Minden korosztály, legyen az X, Y, Z vagy alfa generáció találhat benne számára érvényes útmutatást. 

Igen, útmutatást. Mert a mese elején általában keletkezik valamilyen hiány, kialakul egy problémahelyzet, a hős elindul, és közben próbatételek állnak elébe. Lesznek segítői, ellenfelei, és útközben fejlődésen megy keresztül, ami segít neki megküzdenie a sárkánnyal, kiszabadítani a királylányt, visszaszereznie a napot, holdat, csillagokat.

A mese, mint egy recept megmutatja a hozzávalókat, hogyan lehetünk a saját mesénk hősei, s ezek mind ott vannak BENNÜNK. Nem kell a boltba menni érte. 

De ezeket megtalálni nem mindig egyszerű. Gyakran elkél a segítség...egy drámajáték, amely mozgásra, cselekvésre gondolkodásra bír...s közelebb visz a meséhez...egy mondóka, melynek ritmusossága, dallama felkeleti a figyelmet. Talán elgondolkodtat, megsejtet  mélyebb rétegeket a szavak mögött.

A mese a gondolatainkat birizgálja. Nem a mese gyógyít, hanem ez a birizga...ami változásokat indít el bennünk. Aminek hatására máshogy látunk, felbátorodunk, és próbát teszünk... s megküzdünk a sárkányunkkal...mert elbújni, elsettenkedni előle csak ideig-óráig lehet. 

Giriczné Gyányi Mária

Drámapedagógus, óvodapedagógus, KMT fejlesztő

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk