Régóta írok, mondhatni az egész életemet áthatotta ez a tevékenység.
Versek, naplók, elmélkedések, mesék, novellák, szakmai cikkek, még regényírós korszakom is volt.
Egészen testközeli élményem van az irodalomórák kicsit izzadságszagú verselemzéseinek párhuzamában...bizony az én verseim esetében is megtörtént már, hogy olyan mögöttes tartalmakat láttak bele az olvasók, amit én egyáltalán nem gondoltam az adott vers megírása közben. Mondhattam volna Arany János után szabadon,hogy ,,gondolta a fene".
Szerintem ezzel nincs baj, sőt! Számomra ez azt tükrözi,hogy a vers megmozgatta az olvasót, asszociációkat indított el nála, és a saját élethelyzetére, arra a kis törékeny pillanatra leképezve éppen azt a gondolatot váltotta ki belőle a vers.
Persze a verseken keresztül megismerhetünk korszakokat, nézeteket, beleláthatunk emberi vívódásokba, s alapvető műveltségünk része az, hogy tudunk egy versről beszélni az adott korban élt költő életére vonatkoztatva.
Kép:pixabay
Verset olvasni szerintem egy kreatív folyamat...én beleteszek, de az olvasó nemcsak kivesz... megteremti a saját verzióját, amit abban a pillanatban jelent számára az a pár sor.
Ebben rejlik a vers varázsa.
S persze fontos,hogy én mit gondoltam közben, (leginkább nekem) de annak, aki éppen ,,fogyasztja" a verset főképpen az számít, hogy belőle milyen érzéseket vált ki.
A vers a miénk.
Én írom, te olvasod.
Most már benne vagy.
Giriczné Gyányi Mária
Megjegyzések
Megjegyzés küldése