Ugrás a fő tartalomra

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége. 

Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket. 


Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt.


S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja!


Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban kincset keresni, tündérekkel táncolni...úgy, hogy eközben egy történet, egy mese szereplőivé válunk, szerintem a világ legfejlesztőbb tevékenységei! 



Megrajzolni valamit, gyurmából elkészíteni egy tárgyat, festékkel mázolni, magáért az alkotás öröméért hihetetlen kreatív energiákat lendít mozgásba.


Szerepjátékozni, mesét hallgatni, mondókázni, körjátékozni egyet jelent a gyermeket körülvevő világ, és önmaga megismerésével,  a félelmek feldolgozásával. 


Természetesen a tervezett mozgások, a tervezett fejlesztőpedagógiai, gyógypedagógiai megsegítés jelentősége a fejlesztésben nagyon fontos! S itt maga a gyermek állapota az, ami meghatározza a módját, továbbá azt, hogy milyen szakembernek van erre kompetenciája.


A drámapedagógia elemei, a mese érzelmekre gyakorolt hatása, a mozgás felszabadító érzése, az alkotás kreatív energiákat mozgósító hatása együttesen olyan élményt képes adni a gyerekeknek, amelyben feloldódik, kiteljesedik, önmagára talál...s közben megannyi fejlesztési lehetőség van benne.


Összefoglalva gondolataimat az élmény és a fejlődés kéz a kézben jár, S bármelyiket is hangsúlyozzuk éppen, az a csodálatos, hogy a fenti szempontokat figyelembe véve ott lesz mellette a másik is! 


Giriczné Gyányi Mária 

óvodapedagógus, drámapedagógus,KMT fejlesztő, Pompás Mesés Nagykövet

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...