Ugrás a fő tartalomra

Fúj, fúj, fúj a szél...

Az aranypálca meséje a Víz világnapja körül is nagy kedvenc a mesÉLek-kijátszótéren.

Egy nagy kék anyag, egy rózsás sál, egy alufólia hengerből készült aranypálca, és egy origami papírhajó...s máris indulhat a  Pompás Napok interaktív mesefoglalkozás.


                                                                                              

Kép:pixabay


Együtt kerekítjük fel a szelet, a vihart a tengeren, majd azt is megtapasztaljuk,hogy végül mindig kisüt a nap.







Kiterítjük a tündérkendőt, s elképzeljük, milyen finomabbnál finomabb ételek sorakoznak rajta, hiszen tudjuk a testet táplálni kell, akkor tudunk tovább haladni!


Megtanuljuk, hogyan, s mikor kell kiengedni a temérdek katonát az aranypálcánkból, s azt is, hogyan tudjuk féken tartani ezt a hatalmas erőt!

S végül megteremtjük a saját palotánkat, kertünket, tavunkat, a saját kis biztonságos birodalmunkat.

De mivel több ez egy szép színes, intenzív képi világú rajzfilmnél? 

Élmény szinten vonódik be a gyermek, valósággal megelevenedik a mese körülötte.

Olyan képességek aktivizálódnak az élőszavas mesemondás során, mint a képzelet, a belső képkészítés, a figyelem, fejlődik a szókincs, a ritmusérzék a mesébe illesztett mondókák , dalok segítségével.

A közösségi érzés, a szocializáció is formálódik, hiszen kipróbálják, milyen hangosan tudják együtt énekelni az Aki nem lép egyszerre c.dalt, s milyen rettentő ereje van az együtt menetelésnek, még a legnagyobb ellenséget is képes legyőzni. A halk-hangos, a lassú-gyors közötti különbséget érzékeltetve azt is megtanuljuk, hogy ezt az erőt szabályozni is lehet.

Az interaktív mesébe én gyakran drámajátékokat, drámás munkaformákat is illesztek, illetve a mese feldolgozását is rendszeresen drámás megoldásokkal segítem. 

A drámás megközelítés méginkább a csoport építését, a közösség alakulását, a szociális kompetenciák erősítését szolgálják.

A mese után papírból kishajókat hajtogattunk, amelyeket ,,vízre bocsájtottunk". Megbeszéltük, ki merre indulna el, mit hozna rakományként haza, s egy drámás játékkal zártuk a foglalkozást. 

👇

FÚJ, FÚJ, FÚJ A SZÉL....a játék lényege az, hogy a játékvezető mondja a mondatot, hogy Fúj, fúj, fúj a szél, annak fúj a szél....akinek kék színű a hajója...akinek van a hajójában kincs...vagy aki már szeretne visszafordulni ...aki fél egy kicsit a viharban... 

Aki magára nézve igaznak érzi az adott állítást, az megúsztatja a papírhajóját a  ,,tengeren".

Nagyon jó önismereti, társismereti játék, nálam imádták a gyerekek, egy idő után maguk találták ki az állításokat!

Próbáljátok ki!


Giriczné Gyányi Mária

Drámapedagógus,óvodapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...