Ugrás a fő tartalomra

Fúj, fúj, fúj a szél...

Az aranypálca meséje a Víz világnapja körül is nagy kedvenc a mesÉLek-kijátszótéren.

Egy nagy kék anyag, egy rózsás sál, egy alufólia hengerből készült aranypálca, és egy origami papírhajó...s máris indulhat a  Pompás Napok interaktív mesefoglalkozás.


                                                                                              

Kép:pixabay


Együtt kerekítjük fel a szelet, a vihart a tengeren, majd azt is megtapasztaljuk,hogy végül mindig kisüt a nap.







Kiterítjük a tündérkendőt, s elképzeljük, milyen finomabbnál finomabb ételek sorakoznak rajta, hiszen tudjuk a testet táplálni kell, akkor tudunk tovább haladni!


Megtanuljuk, hogyan, s mikor kell kiengedni a temérdek katonát az aranypálcánkból, s azt is, hogyan tudjuk féken tartani ezt a hatalmas erőt!

S végül megteremtjük a saját palotánkat, kertünket, tavunkat, a saját kis biztonságos birodalmunkat.

De mivel több ez egy szép színes, intenzív képi világú rajzfilmnél? 

Élmény szinten vonódik be a gyermek, valósággal megelevenedik a mese körülötte.

Olyan képességek aktivizálódnak az élőszavas mesemondás során, mint a képzelet, a belső képkészítés, a figyelem, fejlődik a szókincs, a ritmusérzék a mesébe illesztett mondókák , dalok segítségével.

A közösségi érzés, a szocializáció is formálódik, hiszen kipróbálják, milyen hangosan tudják együtt énekelni az Aki nem lép egyszerre c.dalt, s milyen rettentő ereje van az együtt menetelésnek, még a legnagyobb ellenséget is képes legyőzni. A halk-hangos, a lassú-gyors közötti különbséget érzékeltetve azt is megtanuljuk, hogy ezt az erőt szabályozni is lehet.

Az interaktív mesébe én gyakran drámajátékokat, drámás munkaformákat is illesztek, illetve a mese feldolgozását is rendszeresen drámás megoldásokkal segítem. 

A drámás megközelítés méginkább a csoport építését, a közösség alakulását, a szociális kompetenciák erősítését szolgálják.

A mese után papírból kishajókat hajtogattunk, amelyeket ,,vízre bocsájtottunk". Megbeszéltük, ki merre indulna el, mit hozna rakományként haza, s egy drámás játékkal zártuk a foglalkozást. 

👇

FÚJ, FÚJ, FÚJ A SZÉL....a játék lényege az, hogy a játékvezető mondja a mondatot, hogy Fúj, fúj, fúj a szél, annak fúj a szél....akinek kék színű a hajója...akinek van a hajójában kincs...vagy aki már szeretne visszafordulni ...aki fél egy kicsit a viharban... 

Aki magára nézve igaznak érzi az adott állítást, az megúsztatja a papírhajóját a  ,,tengeren".

Nagyon jó önismereti, társismereti játék, nálam imádták a gyerekek, egy idő után maguk találták ki az állításokat!

Próbáljátok ki!


Giriczné Gyányi Mária

Drámapedagógus,óvodapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Vedd fel a fonalat! (részlet Holle anyó blogjából)

,, Megint egy reggel...és ez a párnarázogatás annyira nem menő...havat látni se akarok egyelőre...  Nem mintha valaha is érdekelt volna, mi számít menőnek. Én csinálom, mert megnyugtat, naponta ismétlődő rutin, lehet kicsit bogaras vagyok. Aztán majd jön valaki ismét... akinek utat kell mutatnom, akit fel kell ráznom, mert belegabalyodott a gondjaiba. Persze csak miután sorba rendezte amit kisütött, és megfényesítette az álmait... akarom mondani az almáit. Csakis akkor megy... Hja, hogy ez nehéz? Hogy közbe meg is égetheted magad? De ha a poshadt almáidat tartogatod az a többit is megfertőzi... Megéri? De csak úgy mondom persze, te döntesz. Na nézzenek oda, egy szál kifeslett ebből az ócska kötényből... Tessék, vedd fel a fonalat! Na, itt van. A tiéd." Én felvettem, és elindultam.... Így született a mesÉLek - kijátszótér. Az álmom, az almám...ahol a mesék a munkám eszközei, ahol a drámakirálynő egy pozitív jelentésű szó, ahol az iskolába készülő gyermekek párnáit felrázva helyükre...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...