Ugrás a fő tartalomra

Fúj, fúj, fúj a szél...

Az aranypálca meséje a Víz világnapja körül is nagy kedvenc a mesÉLek-kijátszótéren.

Egy nagy kék anyag, egy rózsás sál, egy alufólia hengerből készült aranypálca, és egy origami papírhajó...s máris indulhat a  Pompás Napok interaktív mesefoglalkozás.


                                                                                              

Kép:pixabay


Együtt kerekítjük fel a szelet, a vihart a tengeren, majd azt is megtapasztaljuk,hogy végül mindig kisüt a nap.







Kiterítjük a tündérkendőt, s elképzeljük, milyen finomabbnál finomabb ételek sorakoznak rajta, hiszen tudjuk a testet táplálni kell, akkor tudunk tovább haladni!


Megtanuljuk, hogyan, s mikor kell kiengedni a temérdek katonát az aranypálcánkból, s azt is, hogyan tudjuk féken tartani ezt a hatalmas erőt!

S végül megteremtjük a saját palotánkat, kertünket, tavunkat, a saját kis biztonságos birodalmunkat.

De mivel több ez egy szép színes, intenzív képi világú rajzfilmnél? 

Élmény szinten vonódik be a gyermek, valósággal megelevenedik a mese körülötte.

Olyan képességek aktivizálódnak az élőszavas mesemondás során, mint a képzelet, a belső képkészítés, a figyelem, fejlődik a szókincs, a ritmusérzék a mesébe illesztett mondókák , dalok segítségével.

A közösségi érzés, a szocializáció is formálódik, hiszen kipróbálják, milyen hangosan tudják együtt énekelni az Aki nem lép egyszerre c.dalt, s milyen rettentő ereje van az együtt menetelésnek, még a legnagyobb ellenséget is képes legyőzni. A halk-hangos, a lassú-gyors közötti különbséget érzékeltetve azt is megtanuljuk, hogy ezt az erőt szabályozni is lehet.

Az interaktív mesébe én gyakran drámajátékokat, drámás munkaformákat is illesztek, illetve a mese feldolgozását is rendszeresen drámás megoldásokkal segítem. 

A drámás megközelítés méginkább a csoport építését, a közösség alakulását, a szociális kompetenciák erősítését szolgálják.

A mese után papírból kishajókat hajtogattunk, amelyeket ,,vízre bocsájtottunk". Megbeszéltük, ki merre indulna el, mit hozna rakományként haza, s egy drámás játékkal zártuk a foglalkozást. 

👇

FÚJ, FÚJ, FÚJ A SZÉL....a játék lényege az, hogy a játékvezető mondja a mondatot, hogy Fúj, fúj, fúj a szél, annak fúj a szél....akinek kék színű a hajója...akinek van a hajójában kincs...vagy aki már szeretne visszafordulni ...aki fél egy kicsit a viharban... 

Aki magára nézve igaznak érzi az adott állítást, az megúsztatja a papírhajóját a  ,,tengeren".

Nagyon jó önismereti, társismereti játék, nálam imádták a gyerekek, egy idő után maguk találták ki az állításokat!

Próbáljátok ki!


Giriczné Gyányi Mária

Drámapedagógus,óvodapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk