Hogyan férkőzik be a mese a fejünkbe?
Mit adhat egy mese nekünk, felnőtteknek?
-De hiszen a mese gyerekeknek való!
A meséket régen felnőttek mesélték egymásnak. Vigaszt kerestek a történetekben, reményt, és szórakozást.
Csak jóval később vált ez a gyerekek műfajává. A Pompás Napokkal karöltve azon dolgozunk, hogy a népmesék visszakerüljenek a családok életébe, gyerekekébe, felnőttekébe egyaránt.
Kép: pixabay
-Oké, akkor kezdjük... egyszer volt,hol nem volt...-lesz ami lesz, hátha nem tart sokáig...
A teste felveszi a mesehallgató pozíciót: nyugalmi állapotba kerül, csökken a pulzusszám, a légzés egyenletesebbé válik. Ez már önmagában pozitív hatással van a szervezetre.
A fejében megindul a belső mozi. A királyfi elindul feleséget keresni, de hiába járja be a világot, nem talál magához valót. Emiatt a királyfi szomorú, csalódott, ezt érzi a mesélő hangján is, elképzeli a reményvesztett embert. De itt még azt hiszi, ,,csak" a feleség a tét.
-Ezen kár ennyire megzuhanni....
...de aztán látja, hogy a királyfi kezdi elveszteni az életerejét. Képes lenne megválni az életétől is.
A mesehallgató lelkében ekkor megmozdul valami. Itt már nem egy feleség a tét. De akkor tulajdonképpen mi hiányzik a királyfi életéből?
Valamiféle felismerés körvonalazódik a mesehallgatóban.
-Igen, az én életemben is volt már ilyen reményvesztett állapot. Vajon hogyan lehet ebből kikecmeregni?
A mesehallgatót érdekelni kezdi a folytatás.
A mesélő énekel közben, ez kellemes élmény.
-Nahát, ismerem ezt a dalt!- önkéntelenül is dúdolni kezd. Valamiért kezd személyessé válni a mese...
A királyfinak közben akad egy segítője is, aki megmutat neki egy másik hegyet, ahol jobbra fordulhatnak a dolgok, persze tenni kell érte.
A mesehallgató eközben morfondírozik ismét:
-Na tessék, hát mondtam én,hogy ez csak mese, nekem miért nem jelenik meg ilyen ősz öregember, aki segítene? Rajtam senki se segít!
De azért elgondolkodik, hogy vajon a másik hegy mit jelent?
-Egy másik lehetőséget? Biztos, mert ez szerintem egy szimbólum, csak képletesen kell érteni...
S legbelül emlékek jönnek elő. Az elme dolgozik. Talán gyárt is egy lehetséges magyarázatot.
-Tudom én mit jelent ez a mese, nehogy azt gondolják, hogy én nem értem!
Megnyugodva hallgatja tovább a királyfi történetét, aki közben a másik hegyen már megragadta az öregasszony aranyhaját. A mesehallgató nem erre számított.
-Hogy jön ez ide? És miért visít, elképzelni is rossz!
De azért elképzeli...a fülsértő felismerést, ami minden sziklát megmozgat...valami mocorog a lelke mélyén. Nem tudja,hogy mi, de most nem is számít...hallani akarja, mi lesz ezután!
S amikor a királyfi végül megszerzi a madarat, ami aztán azzá válik,amit annyira keresett, a mesehallgató megkönnyebbül.
-Jó kis mese volt ez -gondolja magában, de nem érti,hogy miért nem jön még a fuss el véle...mert a mesélő még mondja...mesél ketté választott folyóról, vicsorgó farkasokról. Ez elsőre olyan feleslegesnek tűnik neki. Nem is foglalkozik vele, nincs is ideje rá, mert a mese ezután gyorsan véget ér.
De mégsem ért véget egészen. Mert az elme mélyén a megmozdult képek, emlékek megbolygatták a dolgokat.
Persze majd újra rendeződik ez, de abban a rendben már benne lesz ez mese is...
A madárlány című délszláv mese Boldizsár Ildikó Életválságok meséi kötetében található.
Giriczné Gyányi Mária
Pompás Mesés Nagykövet, drámapedagógus
Megjegyzések
Megjegyzés küldése