Ugrás a fő tartalomra

Mit meséljek?


A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál.


A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve)

Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek)


Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt.


Óvodáskorba lépve ajánlom a népmeséket bevezetni, ott is először a formulamesékkel, állatmesékkel kezdjünk. A varázsmesék időszaka később, nagyjából 5 éves kor körül jön el (egyéni eltérések lehetnek), de ehhez szükséges az, hogy kialakuljon a kettős tudat, amikor már könnyedén ki-belép a mesékbe, beleéli magát a szereplők bőrébe, de nem téveszti össze a valósággal. Eljött az ideje a Pompás mesefoglalkozásoknak😉


Kép:pixabay


Gyakori visszajelzés a népmesékkel kapcsolatban, hogy inkább nem is mesélik, mert ijesztő. Sajnos én azt tapasztalom, hogy az egészen kicsi óvodások olyan vizuális képi anyagot néznek rendszeresen, ami nemhogy nem nekik való, de sajnos valóban félelmet, bizonytalanságot kelt bennük. Ezek után ha egy népmesében sárkányról hall, azt a ,,szörnyképet" társítja hozzá, amit egyszer már látott képi információként , S riadalmat keltett benne. Válogassunk a népmesék között, életkornak, érdeklődésnek megfelelően, S ami nekünk, felnőttként taszító, nem szívesen meséljük, akkor azt hagyjuk ki! 


A megbomlott egyensúly helyreállításának lehetősége, az, hogy van kiút a legsűrűbb erdőből is, S hogy a hétfejű sárkány is legyőzhető olyan fontos ősi tudást adnak át, melyek a mesélések során mélyen beépülnek a gyermekek értékrendjébe, S segítenek eligazodniuk a világban. 


Műmesékből is bátran szemezgessük, a gyermek érdeklődésének megfelelően, vannak nagyon jó lapozók, képeskönyvek. Nálunk a nagy port kavart Anna, Peti, Gergő könyvek is bejöttek, mikor elsős lett a nagyfiam, már ő olvasta a kicsinek. 😉


Természetesen helye van a mesenézésnek is. Nálunk is volt. A hangsúly az arányokon van...mit és mennyit.  


Egy nagyon fontos dolog van: mesére SZÜKSÉGE VAN a gyermeknek, csakúgy mint a játékra. Nekik ez a lételemük. Ez nem csak mese...és nem csak játék. Nekik ez a világ megismerésének csodálatos módja. 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Mesehős képző

Mire való, miért jó egy mesÉLek drámaóra? A műhelyfoglalkozásokon történeteken, meséken keresztül önismereti munka folyik. A gyerekek megtalálják saját belső erőforrásaikat, megtanulják ezeket felszínre hozni, kibontakoztatni, saját céljaik elérésének szolgálatába állítani. Az önismeret mellett a társakhoz való viszony, a szocializáció, a különböző élethelyzetek megismerése áll központban. A drámás  védett világon keresztül belehelyezkedhetnek szituációkba, megoldási stratégiákat dolgoznak ki, melyeket a való életben tudnak majd hasznosítani. Élő, valódi mesehősökké válnak a gyerekek, akik megtanulják mozgósítani belső varázserejüket. Kép: Pixabay  Hogyan képzeljünk el egy drámafoglalkozást a mesÉLek-kijátszótér en? Van egy kitalált történet alapunk, gyakran olyan problémával, ami bármelyikünkkel megeshet. Ezt aztán együtt alakítjuk, szövögetjük, építgetjük, a szereplőket formáljuk, az eseményeket megjelenítjük. Ezek mindig hordoznak magukban tapasztalási lehetőségeket, érzelm...

Mit gondolt a költő?

Régóta írok, mondhatni az egész életemet áthatotta ez a tevékenység.  Versek, naplók, elmélkedések, mesék, novellák, szakmai cikkek, még regényírós korszakom is volt. Egészen testközeli élményem van az irodalomórák kicsit izzadságszagú verselemzéseinek párhuzamában...bizony az én verseim esetében is megtörtént már, hogy olyan mögöttes tartalmakat láttak bele az olvasók, amit én egyáltalán nem gondoltam az adott vers megírása közben. Mondhattam volna Arany János után szabadon,hogy ,,gondolta a fene". Szerintem ezzel nincs baj, sőt! Számomra ez azt tükrözi,hogy a vers megmozgatta az olvasót, asszociációkat indított el nála, és a saját élethelyzetére, arra a kis törékeny pillanatra leképezve éppen azt a gondolatot váltotta ki belőle a vers.  Persze a verseken keresztül megismerhetünk korszakokat, nézeteket, beleláthatunk emberi vívódásokba, s alapvető műveltségünk része az, hogy tudunk egy versről beszélni az adott korban élt költő életére vonatkoztatva.  Kép:pixabay Verset ...