Ugrás a fő tartalomra

ÉNidőre van időd?

 A népmesék évezredes tanításokat hordoznak, s bizony, a mesék valójában az emberi életről szólnak. Régen a felnőttek egymásnak meséltek, szájról - szájra adták ezeket a történeteket, ezekből merítettek bátorságot, ebből nyertek vigaszt: hiszen a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett.


Lelki világunk eseményei, belső harcok, győzelmek testesülnek meg a sàrkánnyal való küzdelemben, a birodalmunk királyságának elnyerésében. A mesehősök nem másokat, hanem saját magukat győzik le, s azt közvetítik számunkra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Hogy hogyan, merre induljunk, s mit tegyünk, hogy felül tudjunk kerekedni saját belső ellenfeleinken, ehhez adnak segítséget a mesék.


Boldizsár Ildikó szerint már pusztán a mese meghallgatása is gyógyító erejű, hiszen a mesehallgatás alatt nyugalmi állapotban van a testünk, lassul a szívverés, egyenletessé válik a légzés. S ez a fizikailag ellazult állapot lelkünkre is nyugtatólag hat.


Persze ez nem azt jelenti,hogy a mese az,ami kigyógyít a bajból. De olyan gondolkodásbeli változásokat indít el,melyek az adott problémára összpontosítva saját belső varázseszközeinket aktivizálja.


De milyen belső varázseszközeink vannak? 

A kitartás, a bàtorság, magabiztosság, az érzelmek felismerésének képessége, a bizalom, az önismeret, a társakhoz való kapcsolódás képessége, S mindaz a tudás, ismeret, jártasság, melyet az évek alatt szedtünk magunkra.

Ezek a képességeink azonban nem mindig vannak ,,elérhető" állapotban saját magunk számára. 


A mesÉLek-Pompás mesefejtegető műhelyben mindig egy - egy mesét járunk körbe, úgy, hogy drámapedagógiai elemekkel, játékokkal, munkaformákkal a saját varázseszközeinket is megkeressük, aktivizáljuk, miközben végig a mese szintjén maradunk.  




A mese segíthet, ha ott állunk a kút mellett, és azt érezzük, elvesztettük a fonalunkat. Segíthet, ha rendet kell tennünk az almáink, kenyereink között, fel kell ráznunk, össze kell rendeznünk gondolatainkat ahhoz, hogy aztán -egy másik minőségben- átléphessünk azon a bizonyos kapun.


Legyen időd ÉNidőre!

Azok, akiktől én sokat tanultam a mesékről: a Pompás Napok csapatától, kiemelten  Dr. Deák-Zsótér Boglárkától, Csóka Judittól meseterápiás foglalkozásvezetést, és nem utolsó sorban a Boldizsár Ildikó Szabadegyetemén tanultak azok, melyek vezetnek a mesés utamon. 


Giriczné Gyányi Mária

drámapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...

Mesehős képző

Mire való, miért jó egy mesÉLek drámaóra? A műhelyfoglalkozásokon történeteken, meséken keresztül önismereti munka folyik. A gyerekek megtalálják saját belső erőforrásaikat, megtanulják ezeket felszínre hozni, kibontakoztatni, saját céljaik elérésének szolgálatába állítani. Az önismeret mellett a társakhoz való viszony, a szocializáció, a különböző élethelyzetek megismerése áll központban. A drámás  védett világon keresztül belehelyezkedhetnek szituációkba, megoldási stratégiákat dolgoznak ki, melyeket a való életben tudnak majd hasznosítani. Élő, valódi mesehősökké válnak a gyerekek, akik megtanulják mozgósítani belső varázserejüket. Kép: Pixabay  Hogyan képzeljünk el egy drámafoglalkozást a mesÉLek-kijátszótér en? Van egy kitalált történet alapunk, gyakran olyan problémával, ami bármelyikünkkel megeshet. Ezt aztán együtt alakítjuk, szövögetjük, építgetjük, a szereplőket formáljuk, az eseményeket megjelenítjük. Ezek mindig hordoznak magukban tapasztalási lehetőségeket, érzelm...