A népmesék évezredes tanításokat hordoznak, s bizony, a mesék valójában az emberi életről szólnak. Régen a felnőttek egymásnak meséltek, szájról - szájra adták ezeket a történeteket, ezekből merítettek bátorságot, ebből nyertek vigaszt: hiszen a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett.
Lelki világunk eseményei, belső harcok, győzelmek testesülnek meg a sàrkánnyal való küzdelemben, a birodalmunk királyságának elnyerésében. A mesehősök nem másokat, hanem saját magukat győzik le, s azt közvetítik számunkra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Hogy hogyan, merre induljunk, s mit tegyünk, hogy felül tudjunk kerekedni saját belső ellenfeleinken, ehhez adnak segítséget a mesék.
Boldizsár Ildikó szerint már pusztán a mese meghallgatása is gyógyító erejű, hiszen a mesehallgatás alatt nyugalmi állapotban van a testünk, lassul a szívverés, egyenletessé válik a légzés. S ez a fizikailag ellazult állapot lelkünkre is nyugtatólag hat.
Persze ez nem azt jelenti,hogy a mese az,ami kigyógyít a bajból. De olyan gondolkodásbeli változásokat indít el,melyek az adott problémára összpontosítva saját belső varázseszközeinket aktivizálja.
De milyen belső varázseszközeink vannak?
A kitartás, a bàtorság, magabiztosság, az érzelmek felismerésének képessége, a bizalom, az önismeret, a társakhoz való kapcsolódás képessége, S mindaz a tudás, ismeret, jártasság, melyet az évek alatt szedtünk magunkra.
Ezek a képességeink azonban nem mindig vannak ,,elérhető" állapotban saját magunk számára.
A mesÉLek-Pompás mesefejtegető műhelyben mindig egy - egy mesét járunk körbe, úgy, hogy drámapedagógiai elemekkel, játékokkal, munkaformákkal a saját varázseszközeinket is megkeressük, aktivizáljuk, miközben végig a mese szintjén maradunk.
A mese segíthet, ha ott állunk a kút mellett, és azt érezzük, elvesztettük a fonalunkat. Segíthet, ha rendet kell tennünk az almáink, kenyereink között, fel kell ráznunk, össze kell rendeznünk gondolatainkat ahhoz, hogy aztán -egy másik minőségben- átléphessünk azon a bizonyos kapun.
Legyen időd ÉNidőre!
Azok, akiktől én sokat tanultam a mesékről: a Pompás Napok csapatától, kiemelten Dr. Deák-Zsótér Boglárkától, Csóka Judittól meseterápiás foglalkozásvezetést, és nem utolsó sorban a Boldizsár Ildikó Szabadegyetemén tanultak azok, melyek vezetnek a mesés utamon.
Giriczné Gyányi Mária
drámapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet
Megjegyzések
Megjegyzés küldése