Ugrás a fő tartalomra

ÉNidőre van időd?

 A népmesék évezredes tanításokat hordoznak, s bizony, a mesék valójában az emberi életről szólnak. Régen a felnőttek egymásnak meséltek, szájról - szájra adták ezeket a történeteket, ezekből merítettek bátorságot, ebből nyertek vigaszt: hiszen a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett.


Lelki világunk eseményei, belső harcok, győzelmek testesülnek meg a sàrkánnyal való küzdelemben, a birodalmunk királyságának elnyerésében. A mesehősök nem másokat, hanem saját magukat győzik le, s azt közvetítik számunkra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Hogy hogyan, merre induljunk, s mit tegyünk, hogy felül tudjunk kerekedni saját belső ellenfeleinken, ehhez adnak segítséget a mesék.


Boldizsár Ildikó szerint már pusztán a mese meghallgatása is gyógyító erejű, hiszen a mesehallgatás alatt nyugalmi állapotban van a testünk, lassul a szívverés, egyenletessé válik a légzés. S ez a fizikailag ellazult állapot lelkünkre is nyugtatólag hat.


Persze ez nem azt jelenti,hogy a mese az,ami kigyógyít a bajból. De olyan gondolkodásbeli változásokat indít el,melyek az adott problémára összpontosítva saját belső varázseszközeinket aktivizálja.


De milyen belső varázseszközeink vannak? 

A kitartás, a bàtorság, magabiztosság, az érzelmek felismerésének képessége, a bizalom, az önismeret, a társakhoz való kapcsolódás képessége, S mindaz a tudás, ismeret, jártasság, melyet az évek alatt szedtünk magunkra.

Ezek a képességeink azonban nem mindig vannak ,,elérhető" állapotban saját magunk számára. 


A mesÉLek-Pompás mesefejtegető műhelyben mindig egy - egy mesét járunk körbe, úgy, hogy drámapedagógiai elemekkel, játékokkal, munkaformákkal a saját varázseszközeinket is megkeressük, aktivizáljuk, miközben végig a mese szintjén maradunk.  




A mese segíthet, ha ott állunk a kút mellett, és azt érezzük, elvesztettük a fonalunkat. Segíthet, ha rendet kell tennünk az almáink, kenyereink között, fel kell ráznunk, össze kell rendeznünk gondolatainkat ahhoz, hogy aztán -egy másik minőségben- átléphessünk azon a bizonyos kapun.


Legyen időd ÉNidőre!

Azok, akiktől én sokat tanultam a mesékről: a Pompás Napok csapatától, kiemelten  Dr. Deák-Zsótér Boglárkától, Csóka Judittól meseterápiás foglalkozásvezetést, és nem utolsó sorban a Boldizsár Ildikó Szabadegyetemén tanultak azok, melyek vezetnek a mesés utamon. 


Giriczné Gyányi Mária

drámapedagógus, Pompás Mesés Nagykövet 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   progra...

Mesehős képző

Mire való, miért jó egy mesÉLek drámaóra? A műhelyfoglalkozásokon történeteken, meséken keresztül önismereti munka folyik. A gyerekek megtalálják saját belső erőforrásaikat, megtanulják ezeket felszínre hozni, kibontakoztatni, saját céljaik elérésének szolgálatába állítani. Az önismeret mellett a társakhoz való viszony, a szocializáció, a különböző élethelyzetek megismerése áll központban. A drámás  védett világon keresztül belehelyezkedhetnek szituációkba, megoldási stratégiákat dolgoznak ki, melyeket a való életben tudnak majd hasznosítani. Élő, valódi mesehősökké válnak a gyerekek, akik megtanulják mozgósítani belső varázserejüket. Kép: Pixabay  Hogyan képzeljünk el egy drámafoglalkozást a mesÉLek-kijátszótér en? Van egy kitalált történet alapunk, gyakran olyan problémával, ami bármelyikünkkel megeshet. Ezt aztán együtt alakítjuk, szövögetjük, építgetjük, a szereplőket formáljuk, az eseményeket megjelenítjük. Ezek mindig hordoznak magukban tapasztalási lehetőségeket, érzelm...

Mit gondolt a költő?

Régóta írok, mondhatni az egész életemet áthatotta ez a tevékenység.  Versek, naplók, elmélkedések, mesék, novellák, szakmai cikkek, még regényírós korszakom is volt. Egészen testközeli élményem van az irodalomórák kicsit izzadságszagú verselemzéseinek párhuzamában...bizony az én verseim esetében is megtörtént már, hogy olyan mögöttes tartalmakat láttak bele az olvasók, amit én egyáltalán nem gondoltam az adott vers megírása közben. Mondhattam volna Arany János után szabadon,hogy ,,gondolta a fene". Szerintem ezzel nincs baj, sőt! Számomra ez azt tükrözi,hogy a vers megmozgatta az olvasót, asszociációkat indított el nála, és a saját élethelyzetére, arra a kis törékeny pillanatra leképezve éppen azt a gondolatot váltotta ki belőle a vers.  Persze a verseken keresztül megismerhetünk korszakokat, nézeteket, beleláthatunk emberi vívódásokba, s alapvető műveltségünk része az, hogy tudunk egy versről beszélni az adott korban élt költő életére vonatkoztatva.  Kép:pixabay Verset ...