mesÉLek - kijátszótér

Régóta írok, mondhatni az egész életemet áthatotta ez a tevékenység.  Versek, naplók, elmélkedések, mesék, novellák, szakmai cikkek, még regényírós korszakom is volt. Egészen testközeli élményem van az irodalomórák kicsit izzadságszagú verselemzéseinek párhuzamában...bizony az én verseim esetében is megtörtént már, hogy olyan mögöttes tartalmakat láttak bele az olvasók, amit én egyáltalán nem gondoltam az adott vers megírása közben. Mondhattam volna Arany János után szabadon,hogy ,,gondolta a fene". Szerintem ezzel nincs baj, sőt! Számomra ez azt tükrözi,hogy a vers megmozgatta az olvasót, asszociációkat indított el nála, és a saját élethelyzetére, arra a kis törékeny pillanatra leképezve éppen azt a gondolatot váltotta ki belőle a vers.  Persze a verseken keresztül megismerhetünk korszakokat, nézeteket, beleláthatunk emberi vívódásokba, s alapvető műveltségünk része az, hogy tudunk egy versről beszélni az adott korban élt költő életére vonatkoztatva.  Kép:pixabay Verset olvasni s

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban

Az aranypálca meséje a Víz világnapja körül is nagy kedvenc a mesÉLek-kijátszótér en. Egy nagy kék anyag , egy rózsás sál , egy alufólia hengerből készült aranypálca , és egy origami papírhajó ...s máris indulhat a   Pompás Napok  interaktív mesefoglalkozás.                                                                                                Kép:pixabay Együtt kerekítjük fel a szelet, a vihart a tengeren, majd azt is megtapasztaljuk,hogy végül mindig kisüt a nap. Kiterítjük a tündérkendőt, s elképzeljük, milyen finomabbnál finomabb ételek sorakoznak rajta, hiszen tudjuk a testet táplálni kell, akkor tudunk tovább haladni! Megtanuljuk , hogyan, s mikor kell kiengedni a temérdek katonát az aranypálcánkból, s azt is, hogyan tudjuk féken tartani ezt a hatalmas erőt! S végül megteremtjük a saját palotánkat, kertünket, tavunkat, a saját kis biztonságos birodalmunkat. De mivel több ez egy szép színes, intenzív képi világú rajzfilmnél?  Élmény szinten vonódik be a gyermek, valósá

Hogyan férkőzik be a mese a fejünkbe? Mit adhat egy mese nekünk, felnőtteknek?  -De hiszen a mese gyerekeknek való! A meséket régen felnőttek mesélték egymásnak. Vigaszt kerestek a történetekben, reményt, és szórakozást.  Csak jóval később vált ez a gyerekek műfajává. A  Pompás Napok kal karöltve azon dolgozunk, hogy a népmesék visszakerüljenek a családok életébe,  gyerekekébe, felnőttekébe egyaránt. Kép: pixabay - Oké, akkor kezdjük... egyszer volt,hol nem volt...-lesz ami lesz, hátha nem tart sokáig.. . A teste felveszi a mesehallgató pozíciót: nyugalmi állapotba kerül, csökken a pulzusszám, a légzés egyenletesebbé válik. Ez már önmagában pozitív hatással van a  szervezetre.  A fejében megindul a belső mozi. A királyfi elindul feleséget keresni, de hiába járja be a világot, nem talál magához valót. Emiatt a királyfi szomorú, csalódott, ezt érzi a mesélő hangján is, elképzeli a reményvesztett embert. De itt még azt hiszi, ,,csak" a feleség a tét.  -Ezen kár ennyire megzuhanni....

...S a kisgömböc gurult ki egyenest kapun keresztül, ki az utcára...benne a három leány, az anyjuk, meg az apjuk.  Rázkódnak,zötykölődnek odabent, minden egyes döccenésre helyet cserélnek...majd egy bucka tetején megáll a gömböc. Se előre, se hátra. Ebben a szorongatott pillanatban szinte halljuk a szívünk dobbanását. A gömböc belsejében önismereti munka lehetőségei bontakoznak ki. Megfogjuk egymás kezét, hiszen együtt kerültünk ebbe a helyzetbe, együtt éljük át, természetesen szerepből. A szerep távolít, védi a játszókat, ugyanezért nyitottabbá tesz, bátrabbá, hiszen nem én csinálom ezt, nem velem történik ez, hanem a szereplővel.  Csak gurul, gurul a gömböc... Előre csak előre Lássuk mi lesz belőle!                                                S végül a szabadulás...érdemes ezzel a felszabadító pillanattal is kezdeni valamit, mint ahogyan a padláson a gömböc hűlt helye is is kitölthető valami mással. Valami jóval... Egy konkrét meséhez számtalan variációt tervezhetünk, attól függő

 A népmesék évezredes tanításokat hordoznak, s bizony, a mesék valójában az emberi életről szólnak. Régen a felnőttek egymásnak meséltek, szájról - szájra adták ezeket a történeteket, ezekből merítettek bátorságot, ebből nyertek vigaszt: hiszen a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett. Lelki világunk eseményei, belső harcok, győzelmek testesülnek meg a sàrkánnyal való küzdelemben, a birodalmunk királyságának elnyerésében. A mesehősök nem másokat, hanem saját magukat győzik le, s azt közvetítik számunkra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Hogy hogyan, merre induljunk, s mit tegyünk, hogy felül tudjunk kerekedni saját belső ellenfeleinken, ehhez adnak segítséget a mesék. Boldizsár Ildikó szerint már pusztán a mese meghallgatása is gyógyító erejű, hiszen a mesehallgatás alatt nyugalmi állapotban van a testünk, lassul a szívverés, egyenletessé válik a légzés. S ez a fizikailag ellazult állapot lelkünkre is nyugtatólag hat. Persze ez nem azt jelenti,hogy a mese az,ami kigyógyít a ba