Ugrás a fő tartalomra

Érzelmi nevelés, társas kapcsolatok a dráma tükrében

Mi az a drámapedagógia?

Pinczésné dr. Palásthy Ildikó, általam nagyon tisztelt volt tanárnőm megfogalmazása nagyon szépen megmutatja azt, hogy mi történik a mesÉLek-kijátszótéren, a drámafoglalkozásokon. 
,, A drámapedagógia a személyiség fejlesztésének olyan módszere, 
amelynek során az egyén ismeretei, készségei, képességei, társas 
kapcsolatai a nevelő által irányított csoportban történő közös 
dramatikus cselekvés révén fejlődnek. (Palásthy, 2003.)

Tevékenységeink a ,,mintha" világában valósulnak meg: úgy teszek,mintha valaki más lennék, ezt nem én csinálom, hanem valaki más. Ebben a világban problémahelyzetek állnak elő, olyanok, amelyekkel a gyermek a valóságban is találkozhat. 


Amikor a drámás foglalkozásainkon utána járunk, megoldunk egy-egy ilyen problémát, akkor a gyerekek egy megoldási kulcsot kapnak, amit akkor is elő tudnak húzni, ha a valóságban is hasonló szituációba kerülnek. Ez a dráma csodája, hogy egy védett közegben élhet át valós érzelmeket, és megoldási mintákat kap az adott problémára. A bátortalanabb, visszahúzódó gyerekek számára is szárnyakat ad ez a mintha-helyzet.

A drámajátékok társas interakciók, a szocializációt, a beilleszkedést, a társas kapcsolatok alakulását jelentős mértékben támogatják. A történetek, mesék, szituációk, amelyeket használunk a mesÉLek foglalkozásokon működésbe hozzák a tükörneuronokat, amelyek lehetővé teszik a történet szereplőinek érzelmeit felismerni, azonosulni vele, átérezni. 
Az, hogy lehetőségük van belehelyezkedni az adott szituációba, s egy védett közegben átélni ezeket,  ez az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésének egyik leghatékonyabb módszere. 


 Ezen a  Pompás Napok továbbképzésen erről is fogok beszélni majd Mezőberényben. A linkre kattintva további részleteket tudhatnak meg a képzésről.






Giriczné Gyányi Mária
drámapedagógus, KMT fejlesztő, óvodapedagógus, Pompás Nagykövet

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Vedd fel a fonalat! (részlet Holle anyó blogjából)

,, Megint egy reggel...és ez a párnarázogatás annyira nem menő...havat látni se akarok egyelőre...  Nem mintha valaha is érdekelt volna, mi számít menőnek. Én csinálom, mert megnyugtat, naponta ismétlődő rutin, lehet kicsit bogaras vagyok. Aztán majd jön valaki ismét... akinek utat kell mutatnom, akit fel kell ráznom, mert belegabalyodott a gondjaiba. Persze csak miután sorba rendezte amit kisütött, és megfényesítette az álmait... akarom mondani az almáit. Csakis akkor megy... Hja, hogy ez nehéz? Hogy közbe meg is égetheted magad? De ha a poshadt almáidat tartogatod az a többit is megfertőzi... Megéri? De csak úgy mondom persze, te döntesz. Na nézzenek oda, egy szál kifeslett ebből az ócska kötényből... Tessék, vedd fel a fonalat! Na, itt van. A tiéd." Én felvettem, és elindultam.... Így született a mesÉLek - kijátszótér. Az álmom, az almám...ahol a mesék a munkám eszközei, ahol a drámakirálynő egy pozitív jelentésű szó, ahol az iskolába készülő gyermekek párnáit felrázva helyükre...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...