Ugrás a fő tartalomra

Érzelmi nevelés, társas kapcsolatok a dráma tükrében

Mi az a drámapedagógia?

Pinczésné dr. Palásthy Ildikó, általam nagyon tisztelt volt tanárnőm megfogalmazása nagyon szépen megmutatja azt, hogy mi történik a mesÉLek-kijátszótéren, a drámafoglalkozásokon. 
,, A drámapedagógia a személyiség fejlesztésének olyan módszere, 
amelynek során az egyén ismeretei, készségei, képességei, társas 
kapcsolatai a nevelő által irányított csoportban történő közös 
dramatikus cselekvés révén fejlődnek. (Palásthy, 2003.)

Tevékenységeink a ,,mintha" világában valósulnak meg: úgy teszek,mintha valaki más lennék, ezt nem én csinálom, hanem valaki más. Ebben a világban problémahelyzetek állnak elő, olyanok, amelyekkel a gyermek a valóságban is találkozhat. 


Amikor a drámás foglalkozásainkon utána járunk, megoldunk egy-egy ilyen problémát, akkor a gyerekek egy megoldási kulcsot kapnak, amit akkor is elő tudnak húzni, ha a valóságban is hasonló szituációba kerülnek. Ez a dráma csodája, hogy egy védett közegben élhet át valós érzelmeket, és megoldási mintákat kap az adott problémára. A bátortalanabb, visszahúzódó gyerekek számára is szárnyakat ad ez a mintha-helyzet.

A drámajátékok társas interakciók, a szocializációt, a beilleszkedést, a társas kapcsolatok alakulását jelentős mértékben támogatják. A történetek, mesék, szituációk, amelyeket használunk a mesÉLek foglalkozásokon működésbe hozzák a tükörneuronokat, amelyek lehetővé teszik a történet szereplőinek érzelmeit felismerni, azonosulni vele, átérezni. 
Az, hogy lehetőségük van belehelyezkedni az adott szituációba, s egy védett közegben átélni ezeket,  ez az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésének egyik leghatékonyabb módszere. 


 Ezen a  Pompás Napok továbbképzésen erről is fogok beszélni majd Mezőberényben. A linkre kattintva további részleteket tudhatnak meg a képzésről.






Giriczné Gyányi Mária
drámapedagógus, KMT fejlesztő, óvodapedagógus, Pompás Nagykövet

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk