Ugrás a fő tartalomra

Érzelmi intelligenciáról drámapedagógus szemmel

 Az előző blogcikkben már írtam az érzelmi intelligencia (EQ) mesék által történő fejlesztéséről, és néhány visszajelzést is kaptam: miért olyan fontos ez? 

Az érzelmi intelligencia magában foglalja azt hogy képesek vagyunk a saját érzelmeinket meghatározni,beazonosítani, majd kezelni,kontrollállni is. Képesek vagyunk kapcsolatokat teremteni, egy társas közegben elhelyezni magunkat, észrevesszük,beazonosítjuk mások érzelmi állapotát, képesek vagyunk együttérezni.

Az érzelmi intelligencia nagyszerűen fejleszthető mesék által, népmeséink számtalan élethelyzetet,problémát tárnak elébünk, S ezekre megoldási mintákat is adnak. Ehhez remekül illeszkednek a népi mondókák,népi játékok, népdalok, S így együtt komplexen, több érzékszervi csatornán keresztül hatnak. A Pompás Napok csapata remek munkát végez ebben a szemléletben.

A mesÉLek-kijátszótéren drámás szakemberként rendkívül fontosnak tartom a cselekvésben leképződő, megjelenő feldolgozást. Egy jól megválasztott drámás gyakorlat, amely adott szituációra van adaptálva lehetőséget teremt érzelmek megfigyelésére, kifejezésére, a szerepbe lépés, különböző helyzetek megteremtése pedig az érzelmek átélését is segítik. Ezek a szituációk csoportmunkát,kooperálást igényelnek, hiszen társas interakciók ezek. Szerepben a gyermek egy olyan helyzetet él át, melyben tudja:ez nem én vagyok, nem én csinálom, S ez egyfajta biztonságot nyújt neki.  Ugyanakkor az így megjelenő érzelmek valódiak. 

Ez a drámamunka csodája, hogy egy védett közegben átélhetünk,megtapasztalhatunk tulajdonképpen bármit, akár nehezebb témákat is feldolgozhatunk a segítségével, természetesen a megfelelő szakmai kompetenciák birtokában.




Giriczné Gyányi Mária

Drámapedagógus, óvodapedagógus,KMT fejlesztő

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto
Megjegyzés küldése
További információk

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat
Megjegyzés küldése
További információk

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban
Megjegyzés küldése
További információk