Egy nagyon kedves kolléganőm, a
Játék rengeteg gyógypedagógusa, Bőti Anikó vetette fel a témát a minap, hogy melyek azok a lehetőségek amelyekkel gyermekeink érzelmi intelligenciáját, szocializációját, társas kapcsolatait tudjuk fejleszteni.
Rákattantam a témára,hiszen a mesÉLek-kijátszótéren is többek között ezen dolgozom. Mai rohanó világunk, a digitalizáció térhódítása (aminek számos pozitív hozadéka van azért) társas kapcsolataink felszínességét hozta magával. Régen a felnőttek összegyűltek a fonóban, munka közben meséltek, énekeltek. A gyerekek is gyakran ott sertepertéltek, népi játékokat játszottak, kicsik, nagyobbak együtt, hallgatták a meséket, és észrevétlenül erkölcsi normákat, viselkedés formákat sajátítottak el. Szocializálódtak.
Más világban élünk, de a népmese, a népi játékaink ,mondókáink itt vannak velünk, megmaradtak, bátran használjuk ezeket, hiszen csodálatos összekovácsoló erejük a mai napig létezik.
A Pompás Napok csapata is azon dolgozik, s velük együtt a mesÉLek is,hogy ezek a kincsek visszakerüljenek mindennapjainkba.
De hogyan segíthet egy mese? Vagy egy népi játék?
Csak egyetlen példát említek, a Macskacicót talán sokan ismerik. Ott egy macskabőrbe bújtatott királylány és a kis királyfi csodás kapcsolata számomra azt üzeni,hogy ne ítéljünk elsőre, a látottak alapján, hiszen lehet,hogy a kevésbé vonzó külső egy királylányt takar. Az elfogadás képessége, ugyanúgy a cicó,mint a királyfi részéről megjelenik.
Az,hogy éppen mit vesz ki egy gyermek a meséből, az adott fejlettségi szintjétől, érzelmi állapotától függ. Az állatmenyasszony típusú mesék a párválasztás nehézségeire is felkészítenek, de ezt saját tapasztalatból mondom, egy mese annyiféleképpen segít, ahányan, és amilyen lelkiállapotban hallgatják.
Lehet,hogy kiközösítették, akkor azt a fonalat ragadja ki, hogy a királyfi cicó képében is elfogadta. Lehet,hogy álarcok mögé bújtatja valódi énjét, és talán erőt kap ahhoz,hogy előbújjon mögüle. De lehet,hogy éppen egy nehéz feladat előtt áll...mint a királyfi, akinek az erdőben kellett feleséget találnia, s akkor visszaigazolást kap, hogy menni kell, s nem meghátrálni.
Az interaktív mesélés során dalokat,mondókákat illesztünk a mesébe, a közös éneklés,mondókázás megint csak közösségi élmény. A mese után lakodalomba hívhatjuk a gyerekeket, egy közös körjátékozás, vagy akár tánc nemcsak fizikai kontaktot teremt a gyerekek között, hanem érzelmit is. A közös megélés, az együtt játszás feloldja a határokat, a gátlásokat csökkenti. Megfigyeltem,hogy akár egy egymásnak idegen társaságnak szervezek körjátékot, ők nem úgy jönnek ki belőle,ahogyan beléptek. Egy kapocs alakul ki közöttük.
A drámajátékok közösségépítő hatásáról még nem is beszéltem...a dráma mindig oda-vissza folyamat. Ehhez a meséhez akár érzelmeket kifejező A tipusú gyakorlatokat is választhatunk, bizalomjátékokat, vagy drámához szokott csoport esetében szituációs játékokat, helyzetgyakorlatokat, improvizációt.
A téma nincs kimerítve, csak egy egészen pici szegmensét vetítettem ki, de már ez is láttatja, hogy a mesék mennyire fontosak. Ahogyan Boldizsár Ildikó mondta, minden élethelyzetnek van mesebeli megfelelője. Meséljünk sokat!
Giriczné Gyányi Mária
drámapedagógus,óvodapedagógus,KMT fejlesztő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése