Ugrás a fő tartalomra

Blum Add tovább-Bátorság

 A mesÉLek -kijátszótér drámás kis csapata is csatlakozott a Blum program kihívásához. A jéglámpások című mandzsu mesèt interaktív mesélés technikájával ismertettem meg a gyerekekkel, a drámapedagógia eszközeinek segítségével. 

A mesét miközben meséltem, máris élővé tettük, megjelenítettük a kilencfejű madár okozta vihart,különböző hanghatásokkal. Ezután követtük Batulut a barlanghoz,majd a fehér sastoll segítségével magasba emelkedtünk. Ezt egy drámás gyakorlattal idéztük meg, egyvalaki a saját mozdulataival irányította a többiek mozgását, lassan, így megélve az emelkedés minden pillanatát. 



Aztán befurakodtunk a sötét barlangba-ezt mindenképpen szerettük volna megjeleníteni,így egy mászóhengert takartam le sötét anyaggal, ezen keresztül érkeztünk meg a barlang belsejébe.



Az orrunkig sem láttunk, de a többi érzékszervünk kiélesedett...szagokat,illatokat gyűjtöttünk, amiket Batulu érezhetett. Majd kerestük a hangok forrását egy érzékszervi drámajátékkal...a becsukott szemű gyermeknek ki kellett találnia,honnan hallja a hangot, amit a többiek keltettek.



A kavicsokat tovább adtuk,melengettük, nem is akárhogyan,markolás nélkül, tenyérből tenyérbe kellett átügyeskedniük. (Add tovább játék adaptációja)



Végül a gyerekek ötlete alapján a foszforeszkáló kavicsokból (még szerencse,hogy nekünk nem csak kettő volt) szívet formáltunk, s ezek fénye elpusztította a kilencfejű madarat. 


A fény legyőzte a sötétséget, s a bátorság felfénylett a csillogó szemekben!


Giriczné Gyányi Mária drámapedagógus, óvodapedagógus ,KMT fejlesztő



 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Vedd fel a fonalat! (részlet Holle anyó blogjából)

,, Megint egy reggel...és ez a párnarázogatás annyira nem menő...havat látni se akarok egyelőre...  Nem mintha valaha is érdekelt volna, mi számít menőnek. Én csinálom, mert megnyugtat, naponta ismétlődő rutin, lehet kicsit bogaras vagyok. Aztán majd jön valaki ismét... akinek utat kell mutatnom, akit fel kell ráznom, mert belegabalyodott a gondjaiba. Persze csak miután sorba rendezte amit kisütött, és megfényesítette az álmait... akarom mondani az almáit. Csakis akkor megy... Hja, hogy ez nehéz? Hogy közbe meg is égetheted magad? De ha a poshadt almáidat tartogatod az a többit is megfertőzi... Megéri? De csak úgy mondom persze, te döntesz. Na nézzenek oda, egy szál kifeslett ebből az ócska kötényből... Tessék, vedd fel a fonalat! Na, itt van. A tiéd." Én felvettem, és elindultam.... Így született a mesÉLek - kijátszótér. Az álmom, az almám...ahol a mesék a munkám eszközei, ahol a drámakirálynő egy pozitív jelentésű szó, ahol az iskolába készülő gyermekek párnáit felrázva helyükre...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...