Ugrás a fő tartalomra

Számoljunk... Ministatisztika mesÉLek módra


Legutóbbi foglalkozásomat elemezve (mindig reflektálok magamnak egy-egy óra után) ministatisztikát készítettem arról, hogy melyek azok a képesség területek, amelyek megjelennek egy mesÉLek foglalkozáson. Magam is meglepődtem, amikor kapásból 12 területet számoltam össze. 

Azt is gondolhatnánk, hogy ez csak mese... vagy ugyan már, ez csak játék, mit fejleszthet ez? 

Álljon itt egy rövid elemzés, amely rávilágít arra, miben rejlik a dramatikus mesÉLmény, mint módszer hatékonysága, ami a drámapedagógiára épül. (bizony, saját módszertanom is van már, kidolgozása folyamatban, egy hamarosan megjelenő kiadványban)

Egy mesÉLek drámaóra elemzése:



Láthatjuk, hogy pontozási rendszert alkalmaztam a legutóbbi órám vizsgálatakor, ahol is az 5 pont mutatja, hogy teljes mértékben megjelenik az adott terület tréningezése az órán, az 1 pont pedig azt, amelyik nem jelenik meg egyáltalán, közöttük a fokozatok. 
Egyértelműen kiviláglik, hogy az erkölcsi, a szociális készségek, és a képzelet az, ami leginkább igénybe lett véve ezen az órán. Itt egy törpe társadalom életét jelenítették meg a gyerekek, szerepbe bújtak fantáziájuk segítségével, szocializálódtak, hiszen az együttélés, együtt létezés szabályai érvényesültek a játék során, és egy erkölcsi probléma, az egyén illetve a közösség érdekének ütköztetése került górcső alá. 
A gyerekek figyelmére nagy szükség volt ahhoz, hogy eljussunk a problémáig, kibonthassuk azt, és lehetséges megoldási javaslatokat sorakoztassanak fel. Így már el is jutottunk a beszédbátorsághoz, hiszen az alkalmazott drámajátékok segítségével szerepből tudták ezt megtenni, ami biztonságérzetet nyújt a gyermeknek, bátrabban nyilvánulnak meg, amikor a szereplő bőrébe bújva beszélhetnek. Hiszen az nem ő, az a szereplő. Ez az önbizalmukat is erősíti. A történet során új szavakkal ismerkedtek meg, mint például a foszfor, a késztet, így a szókincsük is bővült a foglalkozás alatt. 
A foglalkozás alatt az adott szerepnek megfelelően kell viselkedniük ez kihatással van saját viselkedésükre, annak irányítására. 
A mozgásos szoborjáték, az állókép készítés a nagymozgásokat, a téri tájékozódást ügyesítették. A játék előtt felidéztük a Hófehérke mese szüzséjét, ez emlékezetüket vette igénybe, és ismereteket szereztek a bányászott drágakövekről is. 

Mindez egy óra alatt történt. Szerintem egyértelműen kitűnnek a fejlesztési lehetőségek, és akkor a legeslegfontosabb dologról még nem is beszéltem... Eközben a gyerekek jól érzik magukat, élményt kapnak. 

Gyere a facebook oldalra, ha kíváncsi vagy a mesÉLek - kijátszótér programjaira! 


Ha arra vagy kíváncsi, hogy miben segíthetnek Neked a mesék, gyere a csoportomba! 



Giriczné Gyányi Mária drámapedagógus

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerepbe léptetéses mesélés

Mit jelent a szerepbe léptetéses mesélés? De akkor ez dramatizálás? Egy szakmai beszélgetés során merültek fel ezek a kérdések nemrégiben, ezért összeszedtem erről a gondolataimat. Kezdő óvodapedagógus koromban gyakorlott mentor kolléganőmtől láttam először, hogy mesélés közben ösztönösen bevonta a gyerekeket, vagy egy kis mondókával, vagy egy utánzó mozgással.  Ekkor erre még nem találtam módszertant, de nagyon foglalkoztatott, mert azt érzékeltem, hogy valahogy jobban figyelnek a gyerekek.  Aztán amikor a drámapedagógia felé irányultam, magam is elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudom bevonni a gyerekeket a mesélésbe, motiválni, vagy éppen ha lankad a figyelem, újra felkelteni. Nálam ekkor már az ösztönösség keveredett a szakmai próbálkozással. Ekkor megismerkedtem Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea módszerével, a dramatikus interaktív mesélés módszertanával, ami számomra egy fantasztikus élmény volt, és kinyitotta a világot előttem. A Mese Mese Játék   programgazdái arra taníto

Kecskegidák a réten

Hogyan tudunk erkölcsi érzelmekről, értékrendről, a mindennapi szabályokról, viselkedésről beszélgetni a gyerekekkel úgy, hogy mindez játékosan valóban eljusson hozzájuk?   Az óvodás korú gyermekeknél a szándékos tanulás képessége még nem alakult ki, nagyjából 6-7 éves korra tehető ennek kialakulása. Ahhoz, hogy valódi tudásbeli, viselkedésbeli változás alakuljon ki, az óvodás cselekvő aktivitása, megtapasztalása szükséges.  Mit jelent ez valójában? Leültetek egy óvodás gyermeket, és elmagyarázom neki, hogy márpedig vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak,és bizony muszáj kompromisszumokat is kötnie,  és ne higgye, hogy toporzékolással elérhet bármit, de jobb ha tudja, hogy az elesetteken segíteni kell, sőt barátkozzon meg a gondolattal, hogy a szüleiről való leválás folyamata éppen elkezdődött nála... majd utána nyugodtan továbbállok abban a boldog tudatban, hogy most végre minden megváltozik... De nem változik. Körülbelül fél perc múlva már el is felejtette csodás szónoklatomat

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, fakérget simogatni, homokban