Ugrás a fő tartalomra

Számoljunk... Ministatisztika mesÉLek módra


Legutóbbi foglalkozásomat elemezve (mindig reflektálok magamnak egy-egy óra után) ministatisztikát készítettem arról, hogy melyek azok a képesség területek, amelyek megjelennek egy mesÉLek foglalkozáson. Magam is meglepődtem, amikor kapásból 12 területet számoltam össze. 

Azt is gondolhatnánk, hogy ez csak mese... vagy ugyan már, ez csak játék, mit fejleszthet ez? 

Álljon itt egy rövid elemzés, amely rávilágít arra, miben rejlik a dramatikus mesÉLmény, mint módszer hatékonysága, ami a drámapedagógiára épül. (bizony, saját módszertanom is van már, kidolgozása folyamatban, egy hamarosan megjelenő kiadványban)

Egy mesÉLek drámaóra elemzése:



Láthatjuk, hogy pontozási rendszert alkalmaztam a legutóbbi órám vizsgálatakor, ahol is az 5 pont mutatja, hogy teljes mértékben megjelenik az adott terület tréningezése az órán, az 1 pont pedig azt, amelyik nem jelenik meg egyáltalán, közöttük a fokozatok. 
Egyértelműen kiviláglik, hogy az erkölcsi, a szociális készségek, és a képzelet az, ami leginkább igénybe lett véve ezen az órán. Itt egy törpe társadalom életét jelenítették meg a gyerekek, szerepbe bújtak fantáziájuk segítségével, szocializálódtak, hiszen az együttélés, együtt létezés szabályai érvényesültek a játék során, és egy erkölcsi probléma, az egyén illetve a közösség érdekének ütköztetése került górcső alá. 
A gyerekek figyelmére nagy szükség volt ahhoz, hogy eljussunk a problémáig, kibonthassuk azt, és lehetséges megoldási javaslatokat sorakoztassanak fel. Így már el is jutottunk a beszédbátorsághoz, hiszen az alkalmazott drámajátékok segítségével szerepből tudták ezt megtenni, ami biztonságérzetet nyújt a gyermeknek, bátrabban nyilvánulnak meg, amikor a szereplő bőrébe bújva beszélhetnek. Hiszen az nem ő, az a szereplő. Ez az önbizalmukat is erősíti. A történet során új szavakkal ismerkedtek meg, mint például a foszfor, a késztet, így a szókincsük is bővült a foglalkozás alatt. 
A foglalkozás alatt az adott szerepnek megfelelően kell viselkedniük ez kihatással van saját viselkedésükre, annak irányítására. 
A mozgásos szoborjáték, az állókép készítés a nagymozgásokat, a téri tájékozódást ügyesítették. A játék előtt felidéztük a Hófehérke mese szüzséjét, ez emlékezetüket vette igénybe, és ismereteket szereztek a bányászott drágakövekről is. 

Mindez egy óra alatt történt. Szerintem egyértelműen kitűnnek a fejlesztési lehetőségek, és akkor a legeslegfontosabb dologról még nem is beszéltem... Eközben a gyerekek jól érzik magukat, élményt kapnak. 

Gyere a facebook oldalra, ha kíváncsi vagy a mesÉLek - kijátszótér programjaira! 


Ha arra vagy kíváncsi, hogy miben segíthetnek Neked a mesék, gyere a csoportomba! 



Giriczné Gyányi Mária drámapedagógus

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit meséljek?

A mesehallgatást megalapozza a sok mondókázás: a csiklandozók, arcsimogatók, ölbéli játékok, melyek terjedelmüket tekintve rövidek, de interaktívak. A baba visszamosolyog, figyel a hangunkra, a szánk mozgására, S habár még nem tud beszélni, de a hanglejtés, a beszéd dallama, a mimikánk ,,válaszra " készteti. Ő is mosolyog, formálja a száját, gőgicsél. Kommunikál. A legelső, baba meséknek én a saját magunk által kitalált történeteket ajánlom. Csak néhány mondat, mondjuk a nagymama cicájáról, vagy az eső után megjelenő csigabigákról, hangutánzókkal, mondókával kiegészítve. Lassabb beszédtempóval, érthetően artikulálva. (nem babanyelven selypítve) Te is tudsz ilyet kitalálni!🙏 (ha bátortalan vagy, szívesen segítek) Később lehet kitalálni olyan kis történetet, aminek ő maga, a gyermek a főszereplője, hétköznapi történésekkel. Akár ténylegesen elmesélhetitek az ő napját. Még mindig röviden, lassan mesélve. Ezzel a beszédfejlődésben is támogatjuk őt. Óvodáskorba lépve ajánlom a népme...

Vedd fel a fonalat! (részlet Holle anyó blogjából)

,, Megint egy reggel...és ez a párnarázogatás annyira nem menő...havat látni se akarok egyelőre...  Nem mintha valaha is érdekelt volna, mi számít menőnek. Én csinálom, mert megnyugtat, naponta ismétlődő rutin, lehet kicsit bogaras vagyok. Aztán majd jön valaki ismét... akinek utat kell mutatnom, akit fel kell ráznom, mert belegabalyodott a gondjaiba. Persze csak miután sorba rendezte amit kisütött, és megfényesítette az álmait... akarom mondani az almáit. Csakis akkor megy... Hja, hogy ez nehéz? Hogy közbe meg is égetheted magad? De ha a poshadt almáidat tartogatod az a többit is megfertőzi... Megéri? De csak úgy mondom persze, te döntesz. Na nézzenek oda, egy szál kifeslett ebből az ócska kötényből... Tessék, vedd fel a fonalat! Na, itt van. A tiéd." Én felvettem, és elindultam.... Így született a mesÉLek - kijátszótér. Az álmom, az almám...ahol a mesék a munkám eszközei, ahol a drámakirálynő egy pozitív jelentésű szó, ahol az iskolába készülő gyermekek párnáit felrázva helyükre...

Fejlesztés vagy élmény? Lehet mindkettő?

 Kedves szakmabeli barátaimmal beszélgettünk a minap, és szóba került, hogy manapság talán kicsit túl van hangsúlyozva a fejlesztés jelentősége.  Bevallom, én is mindenben azonnal felfigyelek a fejlesztési lehetőségekre...ugyanakkor az is tény, hogy bármilyen fejlesztő tevékenység hatékonyabb, ha az élményszerű. S ezt a  hatékonyságot fokozza az, ha szakember maga is élvezi ezeket a helyzeteket.  Adjuk meg a gyermeknek azt az élményt, amire természeténél fogva szüksége van, biztosítsuk ehhez a szükséges feltételeket- erre épül a DSZIT terápia, de ha megnézzük, népi játékaink,  a népi kézműves tevékenységek, a mese, de még a drámapedagógia is magában foglalja ezt. S milyen jó lenne, ha ezt a nagyon fontos mondatot belesúghatnánk minden ember fülébe...szelíden, de úgy, hogy biztosan meghallja! Egyensúlyozás a téglákon, ami akár egy híd is lehet képzeletben,  zseblámpás barlangi kaland egy nagy takaró alatt, lopakodni a mesebeli erdőben, szélviharban forogni, ...