mesÉLek - kijátszótér

...S a kisgömböc gurult ki egyenest kapun keresztül, ki az utcára...benne a három leány, az anyjuk, meg az apjuk.  Rázkódnak,zötykölődnek odabent, minden egyes döccenésre helyet cserélnek...majd egy bucka tetején megáll a gömböc. Se előre, se hátra. Ebben a szorongatott pillanatban szinte halljuk a szívünk dobbanását. A gömböc belsejében önismereti munka lehetőségei bontakoznak ki. Megfogjuk egymás kezét, hiszen együtt kerültünk ebbe a helyzetbe, együtt éljük át, természetesen szerepből. A szerep távolít, védi a játszókat, ugyanezért nyitottabbá tesz, bátrabbá, hiszen nem én csinálom ezt, nem velem történik ez, hanem a szereplővel.  Csak gurul, gurul a gömböc... Előre csak előre Lássuk mi lesz belőle!                                                S végül a szabadulás...érdemes ezzel a felszabadító pillanattal is kezdeni valamit, mint ahogyan a padláson a gömböc hűlt helye is is kitölthető valami mással. Valami jóval... Egy konkrét meséhez számtalan variációt tervezhetünk, attól függő

 A népmesék évezredes tanításokat hordoznak, s bizony, a mesék valójában az emberi életről szólnak. Régen a felnőttek egymásnak meséltek, szájról - szájra adták ezeket a történeteket, ezekből merítettek bátorságot, ebből nyertek vigaszt: hiszen a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett. Lelki világunk eseményei, belső harcok, győzelmek testesülnek meg a sàrkánnyal való küzdelemben, a birodalmunk királyságának elnyerésében. A mesehősök nem másokat, hanem saját magukat győzik le, s azt közvetítik számunkra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Hogy hogyan, merre induljunk, s mit tegyünk, hogy felül tudjunk kerekedni saját belső ellenfeleinken, ehhez adnak segítséget a mesék. Boldizsár Ildikó szerint már pusztán a mese meghallgatása is gyógyító erejű, hiszen a mesehallgatás alatt nyugalmi állapotban van a testünk, lassul a szívverés, egyenletessé válik a légzés. S ez a fizikailag ellazult állapot lelkünkre is nyugtatólag hat. Persze ez nem azt jelenti,hogy a mese az,ami kigyógyít a ba