mesÉLek - kijátszótér

A gyermekek mozgásfejlődése, és az idegrendszer érése valóban  szoros egységben valósul meg. A fejlődésre most a  drámapedagógia szemüvegén keresztül néztem rá, kapcsolódási pontokat keresve. Ugyanúgy cselekvésbe ágyazva, játékosan hat a gyermekre egy drámafoglalkozás, mint egy mozgásfejlesztő tevékenység. A szenzomotoros megismerés fontosságát figyelembe véve a drámapedagógia érzékelést fejlesztő játékai kiváló szenzoros fejlesztésnek bizonyulnak.  De miért fontos ez?  Mert a gyermek az első években nagyrészt mozgással szerzi be ismereteit a külvilágról. Hasra fordul, felemeli a fejét, törzsét, más szemszögből látja a környezetét. Elkezdi érdekelni a távolban lévő tárgy, odakúszik érte. Fókuszálni tanul, és a két agyfélteke összerendeződése megkezdődik. Később legyőzve a gravitációt négykézláb mászik, felül, feláll, majd elindul. Felméri a távolságokat, érzékeli a teret, testrészeinek helyzetét, megtanulja koordinálni mozgását.  A nagymozgások segítségével finommotorikája is tökéletes

,,A mese (...) olyan, mint a friss levegő: arra is hat, aki nem is akarja. " (Csóka Judit) Én mindig is mesék, történetek bűvöletében éltem. Nekünk volt Óperenciás tenger az udvarunkon, és király is voltam már, igaz csak képzeletben. Egy kiszuperált szekrényben, kint az eresz alatt írtam a saját történeteimet, és fantáziáltam egy mesés birodalomról...Meséltem a babáimnak, majd a gyerekeimnek, mesélek ismerős, ismeretlen gyerekeknek,  apróknak, nagyobbaknak, felnőtteknek...s magamnak. Folyamatosan.  Azóta felnőttem, s a mesés birodalom is felépült, a munkahelyem lett: ez a mesÉLek-kijátszótér  .  Mesélés közben látom magam előtt a képeket...ott fut a belső mozi, kicsit azt is beleszövöm, mutatok belőle, hiszen népmesét nem szó szerint bemagolva mondunk.  Ahogy életre kel a fejemben, az több, mint a lejegyzett meseszöveg, ettől lesz sajátos. S ott, a mesehallgató fejében megint csak formálódik, sajátosan színesedik,  talán emiatt is örök érvényűek. Minden korosztály, legyen az X, Y,